Mit csináljak, hogy ne nézzenek ki amikor a kollégáim fsipkelődnek, poénkodnak de én nem tudok frappánsakat vissza szólni ?

Vannak szituk amikben nekem is kisül az agyam.

Nem is csak poénoknál.

De pl a kolleganőkkel vagy igazgatónővel tök jól elbratyizunk, nevetünk, igaz nekem sincsenek nagyon aranyköpéseim csak ritkán, de amikor az értelmiségi férfi kollega mesél tök jó rövidsztorikat amúgy, azokra en se tudok soha mit mondani, még mindig nem jöttem bele.

Viszont van egy paraszt férfi kollegánk is akinek meg mindig sértő vagy kétértelnű viccei vannak, hát én eleinte jeleztem neki hogy a kocsmai nyelv az nekem nem megy, ne haragudjon már ha nem tudok reagálni vissza vmi poénosat, később elmérgesedett a helyzet, volt, hogy rávágtam az irodaajtót, hát elkezdett szidni minősíthetetlenul, de aztán szépen lassan már azon a szinten vagyunk hogy le tudom reagálni visszaszólni, visszasértegetni ugyanolyan poénosan hogy csak éle van ill szarkazmussal, ahogy ő szokta.

Korábban meg is hatódott az egyik kolleganőtől ert az egész cégnél egy nő volt az egyetlen aki vissza tudott neki poénkodni lazán kedvesen, így mikor rájött arra hogy mindenki csak leszidja leteremti, és csak egyetlen az aki veszi a lapot, vitt neki vmi kaját mert meg volt hatodva. Akkor láttam rajta először emberi érzelmeket:D és majdnem megsajnáltam:D

Na de szóval minden kontextus ill ember más, mindenkinek meg lehet tanulni a "nyelvén". Csak gyakorlás meg idő és ha eleget vagy köztük menni fog majd.

Ismerős a probléma: nekem segített a Youtube-on a Dokik sorozat Dr. Cox karaktere: azaz néztem a sorozatot, és a mellett, hogy okos a doki, van egyfajta szarkasztikus humora: tőle lehet mintát venni.

Lehet azt csinálni, hogy amikor csipkelődik valaki, akkor úgy tenni, mintha elhinné az ember: "Tényleg? Ezt miből gondolod?", majd amikor elmondja a mondanivalóját, akkor lecsapni rá, hogy: "Köszönöm a véleményedet, tőled csak ezt vártam:).