Ha náthásan, betegen kell dolgoznod, jól esni ha a kollégád érdeklődne felőled?

"hol fáztál meg"

. Ennek a kérdésnek meg mi értelme lenne?

Egyébként nem: egy nátha, az lóf*sz.

Az amúgy is semmi ahhoz képest, amit a krónikus betegségem miatt kell minden nap megélnem. Sokkal inkább méltányolnám, hogy ha már betegen dolgozom, akkor azt otthonról tegyem.

Ez teljes mértékben attól függ, hogy milyen a kapcsolatotok. Az ember úgy érzi ezt. Kérdés az, hogy mi köt titeket össze? Szoktatok-e nem munkabeli dolgokról beszélgetni és milyen mélységben? De, ha már feltetted ezt a kérdést, akkor valószínűleg nincsen szoros kapcsolat kettőtök között.

Mint munkatárs (ember-ember kapcsolat) talán illedelmes, ha megkérdezi az (idegen - mert az a számodra) ember. Természetes távolságtartóan, nem tolakodva. A jó emberi kapcsolat nem feltétlenül alakul ki gyorsan. A haveri kapcsolat kialakulhat már 5 perc után is. De az nem értelmes, mély kapcsolat.

((Én személy szerint távolodok az emberektől, tehát én nem várnám el senkitől (munkatárs, családtag vagy bárkitől) hogy megkérdezze. Nem tartok rá igényt, máshogy dolgozom fel vagy fogom fel az ilyet. Ez én vagyok. Másnak mások az elvárásai embertásai felé. És én nem bírálom azokat, akik ellenkezőképpen gondolkoznak. Nekem megvannak az élettapasztalataim és "magas" (mert magas minden az emberek többségének, ami az átlagos kapcsolaton túl megy - laza kapcsolatokból pedig nem kérek) elvárásaim vannak a számomra szimpatikus emberkapcsolatokban, ezért is hagynak hidegen a kapcsolatok. Születésnapomat és névnapomat egyáltalán nem ünneplem. Tudom, hogy mikor vannak, de senkitől sem várom el, hogy felköszöntsön = nem sértődök meg, ha senki sem köszönt fel. Talán túl ridegnek tűnök. A születésnapnak és névnapnak nem látom értelmét. A maradék része pedig az élettapasztalatok miatt: nincs 1 barátom se, haverom sincsen már, csak 1-2 kapcsolatom van, de ezekhez sem ragaszkodok felettébb .))

Nem. Utálom, ha megnyilvánul a gyenge, esendő oldalam, a közeli környezetem (barátok, pl) pontosan tudják, hogy ha azt mondom, beteg vagyok, akkor nem jönnek látogatóba, nem hívnak el sehova, mert úgyse megyek, és nem érdeklődnek.

Ha muszáj lenne bemennem betegen dolgozni, akkor nagyra értékelném, ha tapintatosan nem vennék észre, hogy épp dögrováson vagyok. Nagyjából már felfogták, mert miután egyszer voltam táppénzen pár napot, és érdeklődtek üzenetben, hogy mi van, arra annyit írtam vissza, hogy "szerdán megyek dolgozni", majd miután előben is megkérdezték, hogy mi volt, jobban vagyok-e már, annyit mondtam, hogy "igen". Biztos vagyok benne, hogy jó szándék vezérelte őket, de nem szeretném részletezni, hogy hányszor hánytam ki a belem, kösz.

Engem nem zavar, ha megkérdezik, sőt jól esik a törődés. Ha vacakul vagyok de dolgozni kell, akkor meg elnézést kérek, ha nem vagyok a toppon.

De úgy nem megyek el otthonról, ha a tüdőm kiköhögöm meg kitüsszögöm, az ilyen embereket sosem értettem. Eleve 40 perc bebuszoznom a városba, fertőzzek össze mindenkit?

Pénteken még be kellett menjek dolgozni, most hétvégén ki sem tettem a lábam otthonról. Nem nézek ki betegnek, de így hogy taknyom-nyálam összefolyik, nem kínzom magam feleslegesen.

Holnap kiíratom magam TP-re bár a munkám nagy része HO, szóval lehet nem lesz rá szükseg és kibírják nélkülem itthonról is. :D