Miért kérdezik meg folyton munkatársaim,hogy jól vagyok e?

Most komolyan erre mit lehet mondani? Az emberek szeretnek társalogni beszélgetni, szeretnek tudni a körülöttük lévő történésekről. Így nyilván megkérdezik, hogy ha valaki láthatóan lehangolt akkor miért az.

Nem egyszerűen az ilyen emberek mint a kérdező, mert a tök alapvető emberi kommunikáció nem megy nekik és ellenséget látnak mindenkiben tök feleslegesen.

Aztán ha érdeklődnek az a baj, ha senki nem érdeklődne az lenne a baj.

Nem sértésnek szánom, de a munka alatt felejtsd el a lelki dolgokat. Te a munkahelyeden ne lelkibeteg legyél, hanem egy beosztott, aki csinálja, amit kell.

Miért?

Mert ha azt látja a vezetőség, hogy a csapat nem egy csapattársat lát benned, akivel együtt lehet dolgozni, hanem egy lelkibeteget, akit folyton kérdezgetni kell, hogy jól van-e, az első leépítésnél be fognak válogatni az elküldendők közé.

Egy munkahelyen azt szeretik, ha a beosztott szellemileg is ott van, ha viszont foyton kérdezgetik, jól vagy-e, az nem ezt bizonyítja.

Nekik a csábító munkaerő az, aki ösztönzi a csapatot, aki csinálja a munkát, aki kreatív a munkában, akihez a csapattagok is tudnak fordulni.

A jó munkaerő, aki, bár nem egy csapat közepe sztárjátékos, de képes a magánéletét kizárva elvégezni a munkáját.

13, nem rúgtam bele, hanem éppen felhívtam rá a figyelmét, hogy a munkahelyére ezt ne vigye be.

Kivehet betegszabit, amíg klinikai szakpszichológus segítségével rendbejön. Nem figják ezért kevesebbnek gondolni.

De ha bejár és folyton sír és én azt látnám a főnökeként, hogy ő sem stabil lelkileg, a csapatnak is folyton aggódnia kell érte, tehát a lelkiállapota az egész csapatra kihat, ott már egy idő után elgondolkodnék, hogy biztos alkalmas-e a munkára, és muszáj lennék felkérni, hogy menjen betegszabira amíg rendbe jön, vagy egyszerűen elküldeném.

Őszintén szólva a munkahely az munkahely, a munkaadó és a munkatársak pedig nem a pszichológusaunk.

15, én leírtam, hogy egy munkahelyen ezt hogy nézné a vezetőség, hiszen a kérdés a munkahely alkategóriában van.

Ha a kérdés célja nem ez volt, hanem pszichológiai segélykérés, akkor viszont javaslom a kérdés áttételét a megfelelő kategóriába.

Én továbbra sem érzem, hogy bármi sértőt mondtam volna, hiszen a kérdezőt nem becsméreltem, csupán felhívtam a figyelmét arra, hogy vigyázzon a munkáját illetően.

Ha tényleg félév kell, hogy kicsit jobban legyen, akkor félévig legyen betegszabin amíg jobban lesz, de a pszichológiai szaksegítség nem mindig nyúlik el ilyen hosszú időre. Ez emberfüggő.

Senki sem tossz, aki lelkileg nincs jól, hiszen emberek vagyunk, kerülhetünk ilyen helyzetbe.

Viszont a depresszió nem való munkahelyre és mindegy mit dolgozik a kérdező.

Képzeld, ha

1. Ülök az irodában és fél szemmel a munkatársamra kell, hogy figyeljek, aki végig sír és aggódok érte, de segíteni nem lehet neki, mert akkor én vagyok a f.asz, hogy rá mertem kérdezni, hogy jól van-e. Ezt nem tudnám hosszútávon csinálni.

2. Mindig amikor a boltba megyek az eladó sír és amikor próbálnék segíteni, durván elutasít. Nem biztos, hogy pár hét után szívesen visszamennék.

3. Befizetek egy nyelvtanfolyamra és a trimeszter alatt a tanárnő minden órán sír egyszer. Amikor kérdezném, hogy segíthetek-e, ő van felháborodva, hogy minek kérdezek ilyet. Aztán következő órán megint sír. Szerintem a trimeszter közepén már mennék a tanulmányi osztályra, hogy helyezzenek át másik tanárhoz.

És még sorolhatnám.

Ugyanúgy, ahogy egy rákos beteget sajnálhatok, nem kezelhetem őt, arra ott van az orvos aki betegszabi alatt meggyógyítja. Attól nem gyógyul meg, hogy a munkatársamként a szemem láttára leépül én meg babusgatom őt.

Így a depresszióst is sajnálhatom, de megvan a lehetősége, hogy az orvos segítségével betegszabadságon felépüljön. Én megérthetem, min megy keresztül, de ne legyen hosszútávon elvárás egy beosztottól sem, hogy pszichológusként is funkcionáljunk, mert arra ott vannak a szakemberek.

Kérdező, kitartást és jobbulást!