Van olyan kollégátok, akit szívesen megfojtanátok egy kanál vízben?

Nálunk van egy kolléganő, nevezzük Katinak, akinél már csak nyitott ablaknál lehet az irodában dolgozni.

Alapjában igényes, magára sokat adó hölgy, de itt jön a probléma: laktózérzékeny a szentem, de természetesen szekérszámra dönti magába a tejes cuccokat, joghurtokat, és persze egyik sem laktózmentes. Majd egy idő után persze nyavalyog, hogy jaj fáj a poci meg rosszul van, aztán amikor a joghurt feladja az utolsó kenetet a belének, akkor gyorsan futás a budira, szeplősre f¤ssa az alföldi porcelánt (bocsánat, nem tudom szebben kifejezni, és sajnos uniszex WC-van, kabinokkal, tehát nincs piszoár), majd az egy dolog, hogy sokszor csak félig takarítja el a terrortámadást, de olyan szinten penetránsan büdös lesz tőle az egész irodában, hogy az valami rettenetes.

Nem, sajnos nem kamu (és nincs köze az undorító kakifétishez sem), és nem tudom, hogy mihez kezdjünk. Nem csak engem zavar, de nem lehet csinálni semmit.

A főnök nem foglalkozik vele, mondván másnak a székelési és étkezési szokásai nem tartoznak rá.

Ha valaki megjegyzést tesz erre, akkor a hölgyemény kiakad, hogy mi állandóan baxtatjuk azzal, hogy ő mit eszik, semmi köze másnak ehhez.

Amikor megemlítettem neki kissé humorosan, hogy "Katim, ha prüszkölni fog, mint a mérges macska, szaladjál már le a lenti WC-be lécci". Röhögött, de semmi.

Hála Istennek ez nem mindennapos, de egy héten 1-2-szer is előfordul. :(

Nyáron a dög melegben meg még rosszabb lesz. Esetleg van valakinek valami használható ötlete?

Nektek van olyan kollégátok, aki kiakaszt titeket? Hogy kezelitek/kezeltétek?