Számomra ez nagyon kínos, de egyre többet gondolok arra, hogy a segítségét kérem. Mit gondoltok?

Volt egy főnököm, kb 1 hónapot dolgoztunk együtt. Felvett, mert elmondása alapján látta bennem a szikrát. Igen a pozíció amiben dolgoztam az az én hivatásom, imádom, de abban a közegben nem tudtam magam elképzelni.

Könyvelő vagyok, mindig is multi cégeknél dolgoztam, de úgy gondoltam kell egy kis változatosság és elvállatam egy magyar kkv könyvelői állását. Nem éreztem jól magam, a főnököm is látta rajtam, többször szóvá tette, majd felajánlotta, hogy ha ennyire visszavágyom a multis környezetbe, akkor segít vissza kerülni, beszél valakinek a valakijével (tudom, hogy képes rá, nem a levegőbe beszél).

Akkor elutasítottam, büszkeségből, hogy majd én képes vagyok magamnak állást szerezni. Ez volt tavaly szeptemberben, onnan eljöttem, nem vagyok munkanélkül, de multihoz azóta se sikerült önerőből visszatalálni.

Egyre többet gondolok arra a szeptemberi beszélgetésünkre.

De ez a hajó elment igaz? Már nagyon kínos lenne a segítségét kérni?

De ez nem nagyon város, itt szakmán belül szinte mindenki ismer mindenkit. Ha egy jó szava lenne rólam, lehet sokat segítene nekem.