Egy munkavállaló megérdemli azt, hogy “Tartalék” legyen egy munkahelyen?

Rengeteg feladattal halmozzák el rendszerint a munkavállalót, minden irányból kapja a visszacsatolásokat, függetlenül attól, hogy szabadnapjait tölti-e. Szabadság gondolata csak az ember fejében létezhet, magánélet vitázása és kormányozása mások kezében kellene, hogy legyen. Az ember örülhet annak, ha annyi önbizalma marad, hogy a saját nevét/nemét megőrizze. Mikor a hercegről látnak az emberek egy képet, amin a “Tartalék” kifejezés szerepel, akkor mindenki megvásárolja, mert érdekli miről szól a könyv, de mikor egy alkalmazott szenved bármikor, bárhogyan, az normálisnak kell, hogy bizonyuljon. Szerintetek, ezt a helyzetet, bárki megérdemelheti?