2 éve keresek munkát, de sehova sem hívnak vissza, Más is van ilyen helyzetben?
Irreális elvárások. Szakmámba, amit tanultam oda nem kellek mert haverok, családtagok töltik be az adott helyet + kihalásos alapon megy minden.
Anyámnál csövezek és minden nap keresek állást, de semmi. Próbáltam már ezeket a spirituális dolgokat, hogy vonzás törvénye meg ilyesmik de semmi. Már ott tartok, hogy sírva imádkozom elalvás előtt, csak valami munkát kapjak. Félreértés ne legyen dolgoztam diákmunkán, meg rendesen is. De egyre aggasztóbb a helyzet.
Jelentkeztem gyárba, kertészetbe. Kuli munkákra. Nehezen viselem a stresszt, monotonitást. Azért is választottam a vegyvédelmi szakmát. Gondoltam el leszek egy múzeumban egy restaurátor mellett.
Értségim van + 3 okj de egyik sem kell senkinek.
Amolyan művészlélek vagyok, kreatív ember aki szeret alkotni. Nem tudom a monoton lélekölő 8 osztályos "gépi" munkát ellátni sokáig.
Kiadós kis ökoszisztémát tartasz fenn önkorlátozó hiedelmekből. Töredéke munkával kezdhetnél valamit, tökmindegy mit, lehetne alkotás is, otthon magadnak, legalábbis eleinte. Ez a tépelődés nem érdemelt két évet. Keresett a munkád, de akkora rutinnal és jó hírnévvel, hogy jóformán az egyetlen út, hogy oda lehet alkalmatlankodni azokhoz, akik már nevek ebben, és közeleg a kiöregedésük, és nagyon a jóindulatukra bízva lehúzol éveket, miközben minden apró sikered nyers profit. Nyilván ez nem olcsó út, még elkezdeni sem. Az okj vizsgáid is érhetnek valamit, nem árultad el, mik ezek.
"Irreális elvárások."
Rád is igaz, talán ezért bosszant téged ennyire.
"haverok, családtagok töltik be az adott helyet + kihalásos alapon megy minden."
Kényelmes kis önnyugtatás, annyi csak a baj vele, hogy képtelenség, hogy mindenkire igaz legyen.
"Próbáltam már ezeket a spirituális dolgokat, hogy vonzás törvénye meg ilyesmik de semmi."
Milyen érdekes, nem? Lehet el vagy átkozva akkor... Vagy esetleg olyan rutinos önsorsrontó lettél, hogy erőlködve se látod át a saját helyzetedet úgy, hogy legalább egy kis köze legyen a valósághoz.
"Már ott tartok, hogy sírva imádkozom elalvás előtt, csak valami munkát kapjak."
Hallod, embert nem ismerek, akinek ezután ne lett volna instant szerencséje mindenben.
Tényleg rohadt nehéz, önmagában is. Ne bonyolítsd átláthatatlanná azzal, hogy körbeszövöd full összefüggéstelen mesevilággal! Hol éri meg?
A valódi probléma valami olyasmi lehet, ami belül van, pedig nem kéne legyen. Akit sehova nem vesznek fel, az legalább egy igazán komoly redflaget kell vigyen, ráadásul úgy, hogy fogalma nincs róla, hogy neki ezért nem jut semmi. A belvilágodnak egyes egyedül te vagy a korlátlan ura. Teremthetsz magadban teljes nyugalmat, és benne maradva végiggondolhatsz bármit a legnagyobb őszinteségben. Nem "kell" valamilyennek lenned, ez mind csak sérült tömegek melodrámái, tudattalan időtöltés, fontosság illúzióját keltő nagyképűsködés. A belső csendedben nincs ilyesmi, csak ha külön nekikezdesz ott is. Sokkal egyszerűbb dolgok ezek, mint ahogy túlkomplikálja az elme mint túlságosan is rutinos megfejtő automatika. Minden ott van benned, ami csak kellhet. Használni olyan egyszerű, hogy külön meg kell szokd, mennyire durván faék jól csinálni.
Én is azt mondom próbálkozz a munkaügyinél. 4 éve nekem se volt munkám 8 hónapig. Aztán ott kiközvetítettek irodai munkára. Azóta is itt dolgozok.
Vagy ha a környéken nincs munka, akkor költözés másik városba.
Imádkozás útján nem lesz munkád. Vagy akkor olyat is el kell vállalni, ami nem nagyon tetszik. Gyűjtesz pénzt majd léphetsz. 2 év után már nem nagyon válogatnék.
én ezt amúgy nem értem, hogy lehet valaki x évig munkanélküli.
3 nap munkakeresés itthon, írok 2
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!