Magyarországon hogyan az ember boldogulni ha pályakezdő?

Külföldön sem annyira egyszerű, persze ha betanított munkára jelentkezel akkor nem annyira vészes.

Ha valaki külföldön keres munkát akkor összeszed legalább 20-30 vagy több lehetőséget-ajánlatot, aztán ki megy Magyarországról és személyes jelentkezik, így sokkal nagyobb esélye van mint egy e-mailnak, ezt a módszert lehet alkalmazni Magyarországon is.

Én 25 leszek, a Covid miatt nekem annyira hátrányossá váltak a körülmények, hogy az online oktatás miatt egyszerűen képtelen voltam végezni az egyetemmel. Most fogok záróvizsgázni ebben a félévben, az abszolutórium már másfél éve megvan, az elmúlt 1 évben pedig dolgoztam raktáros pozícióban.

Gyakornoki helyet már az első félévben néztem, de mivel nem vettek fel kollégiumba, így le kellett mondanom róla (másfél óra volt bejárni egyetemre és másfél haza, ez napi 3 óra kiesés).

MSC-re keresztfélévben fogok menni, gyakornoki helyet is kinéztem, szeptemberben tervezem megcsinálni a C1-es angol nyelvvizsgát, de összességében külföldre készülök. Itthon gyakorlatilag teljesen kiábrándultam minden téren, Japán cégnél leszek gyakornoki pozícióban MSC alatt, erről emaileztem is velük és szívesen látnak. Mivel félévre Japánba terveznék Erasmusra menni, így a cégen keresztül szeretnék elérni olyan lehetőséget hogy kint is náluk dolgozhassak.

Persze ezek egyenlőre tervek, de én 16 éves korom óta erre készülök, azért tanultam hogy a jelenlegi szakon tanulhassak, ösztöndíjam is volt, ha nem lett volna a Covid valószínűleg már az erasmus-t is átélhettem volna.

B opció Norvégia.

Magyarországon egyszerűen képtelen vagyok elképzelni a jövőm, az általános munkamorál is a trehánysággal jellemezhető, azt az 1 évet amit raktárosként ledolgoztam azért hagytam ott, mert valami hihetetlen az a nemtörődömség ahogy hozzáálltak a munkához. De ugyan így mondhatom egyetemről néhány szaktársamat is, akik napelemes cégnél, MÁV vagy hulladékkezelőnél dolgoznak arra se voltak képesek hogy bejárjanak előadásokra, gyakorlatokból pedig a minimumot teljesítették és mégis a hátterük miatt már végeztek a Covid ellenére és egyikükről tudom hogy ajánlás útján kapta a munkáját.

Szóval itt ha nincs meg a háttered, akkor nem is becsülnek. A lelkiismeretes munkavégzés az nem elismerendő, ugyan annyit fogsz kapni mint aki csak úgy el van a munkahelyén. Németországban unokatestvéreim teljesítmény arányos fizetési rendszerben kapták a fizetést diplomás munkakörben és ez motiválta őket, a munkakörnyezet is sokkal élhetőbb volt elmondásuk szerint. Itthon ilyesmiről álmodni sem lehet, ezért is van hogy sok multi azért települ ide, mert itt bárki megcsinálja ugyanazt a munkát kevesebb bérért, sőt még az állam biztosítja a vendégmunkásokat.

Ki van teljesen árusítva az ország, én pedig nem akarok részese lenni. tanulni kell és menekülni, az is elég komoly hogy 2010 óta még csak Környezetvédelmi Minisztérium sincs Magyarországon, nehogy bármilyen módon meggátolja például a 20+ értékű aranykoronás, vagy a Natura2000-es területek beépítését, kihasználását. Az sem véletlen hogy a vörösiszap-katasztrófa után néhány hónappal számolták fel a Környezetvédelmi Minisztériumot.

Persze lehetne még sorolni mi a gond ezzel az országgal és magával a magyar társadalommal, de ez a következő 30 évben nem fog változni. Csak rá kell nézni a finnekre, vagy akár Észtországra, ott miért tudtak magasra törni, mi magyarok meg süllyedünk a bolgár színvonal felé.

Nem akartam ilyen hosszú szöveget írni, én a helyedben valamilyen vállalkozással próbálkoznék amit munka mellett lehet csinálni.

Az #1-es nagyon jól szemléli a dolgokat, én is simán tudom ajánlani a Fiverr vagy az Up-work-ot mint alternatív megoldás. Én például most sportfogadással foglalkozok hobbiból, de 2 éves tapasztalattal és saját programmal sem látom azt hogy ebből meglehetne élni, persze nem is merek nagyobb tétekkel kockáztatni, mert nincs rá keretem.

A leírtakból kiindulva szerintem ez a munka lehet érdekelhet, szóval belinkelem: [link]

Hát nagyon nem szívesen lennék a helyedben.

Mikor én voltam pályakezdő, ugyanúgy nem találtam munkát. Pár tízezer forintos pénztartalékkal jöttem ki az egyetemről. 10 év után végre lett állandó munkahelyem, de még az ősszel kirúgtak a fűtés miatt. Most ugyanott tartok. ☹️Azóta sincs munkám és nem is lesz egyhamar.

Pont most válaszoltam egy másik hasonló kérdésre, bemásolom a válaszom:

Én diplomával, kettő nyelvvizsgával (angol felsőfok + német középfok) félév alatt találtam munkát. A helyek 90 százaléka sosem keresett jelentkezés után, a többi pedig interjú után nem hívott vagy csak simán nem vettek fel. Olyan hely is volt (külföld), ahol megvolt az első körös interjúm a magyar munkaközvetítővel, mondta, hogy akkor leszervez még egyet a külföldi főnökkel. Erre egy hét múlva írt, hogy létszámstop van a cégnél, majd keres, ha lesz megint jelentkezés (mire keresett, már lett munkám). Akkor olyan is volt, akik vagy két héttel jelentkezés után kerestek, azonnal válaszoltam a telefonra, megbeszéltünk egy interjút egy hét múlvára (ők mondták az időpontot, nem én), majd előtte egy nappal szóltak, hogy közben a pozíciót betöltötték.

Egy idő után már nem is néztem, mi maga a munka vagy hol van. Az én legnagyobb bajom a tapasztalat hiánya volt. Diákmunkáztam, voltam gyakornok és önkéntes, de ezek mind pár hónapig tartottak, szóval összességében egy év tapasztalatom sem volt. Minden hirdetésnél csak azt néztem, hogy megfelelek-e mindennek és jelentkeztem.

Nem tudom, hol keresel, én végül Facebook segítségével találtam munkát. Ezen kívül Professionön, LinkedIn-en és néha Indeeden jelentkeztem. Vállald el az első munkát, amit adnak, mert te is tudod, hogy ezen a ponton nem válogathatsz. Én félév alatt több mint 300 helyre jelentkeztem a gyári melótól a gyorséttermin keresztül a bolti eladóig mindehova. Sajnos túl sokat nem tudok segíteni, de láthatod, hogy nem csak te vagy ilyen helyzetben, statisztikailag igazolt, hogy jelenleg több a munkakereső, mint a szabad munkahely. Sok sikert!

Hű, ez már lassan három éves történet, de én is voltam hasonló helyzetben.

2020-ban, a koronavírus első és második hulláma környékén kerestem életem első gyakornoki állását. Részben a szakmai gyakorlat, részben a pénz miatt volt ez nekem fontos.

Április-május fordulója környékén kezdtem el keresgélni, októberben találtam munkát... egy olyan helyre is elmentem, ahol a törvényes minimálbérnél is kevesebbet adtak volna, de oda sem vettek fel. :D Akkor nagyon elszállt minden önbizalmam.

Az segített talán, amikor átgondoltam, hogy a szakmámon belül milyen munkakörben lennék a legjobb, mi tetszene. Ezután "csak" egy csipetnyi szerencse, egy nem annyira népszerű munkakör (vizsgáló mérnök), és egy empatikus főnök kellett. Az első gyakornoki helyem után már érezhetően könnyebb volt a váltás, többen álltak szóba velem.

Utána is küzdöttem persze. Én egyetem mellett nem tdk-ztam, nem jártam szakmai versenyekre, szakkoliba, "csak" csúszás nélkül elvégeztem a képzést és mellette dolgoztam. Kapcsolati tőkém sem nagyon volt.

Ami viszont előny, hogy keresett szakon végeztem és Budapesten élek. Így csak kitartás kérdése volt az egész.

F