Normális, ha utálom a kollégáim, de mindenkit a munkahelyen?
Régen ezt annak tudtam be, hogy maga a munkavégzés mint negatív jelenséghez kapcsolódó folyamatok érintettjei a kollégáim és így bevonza a kényszerűség a személyeket. Viszont beszélgetek másokkal és ők kedvelnek más kollégájukat. Jót akarnak nekik nem pedig a látni sem akarják őket. Vajon ez egy természetes folyamat következménye, mint elsőre hittem vagy valami más állhat a háttérben?
A munkámról annyit, hogy tipikus irodai semmittevésből áll az egész. Nem pécézett ki senki. Mindenkire ugyanúgy megy a pletyi. Teljesen átlagos vagyok a többi semmirekellőhöz képest és mégis. Vannak akik mintha kedvelnének, de ebben nem vagyok biztos. Hiszen én is eljátszom ezt velük hogy mindenkit imádok közben pedig....
Szerintem nem normális, abban a tekintetben, hogy nem ez az általános.
Voltam nagyon xar helyen és egyedül csak a közvetlen csapat és a főnök volt jó benne, a munka elviselhetetlen..
Jelenleg is a legnagyobb értek itt az emberek, na meg persze a fizetés, ami rendben van, de ennyi.. A távolabbi kollégákat, más részletekről van pár, akit szakmaiság miatt fel tudnék rúgni, de mint ember nem foglalkozom vele, meg nem is érdekel, csak nem akarok vele együtt dolgozni ha nem muszáj..
Nekem igenis fontos hova járok be, milyen környezetbe, 2 helyet is pusztán azért mondtam vissza, mert irritlat volna a leendő főnököm (kis pökhendi alak), a másikon meg megtudtam, hogy ment az áskálódás 1-2 boomer részéről.
Szóval ha előre tudom, akkor simán offolom az olyan állást, ahol így éreznék, nekem fontos, hogy legalább egy részeikkel valóban jó viszony legyen, mégha nem is legjobb örök várok vagyunk, de jó legyen a közeg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!