Mennyire normális egy élet alatt több munkakörben, szakmában dolgozni?

Hogy mennyire normális? Teljes mértékben. Eleve a legtöbb munkahelyen ha valaki a "ranglétrán" feljebb akar lépni, az gyakran munkakör-változással is jár. De ettől függetlenül is: az ember folyamatosan változik, alakul, fejlődik, képezi magát, miért kéne mindig ugyanabban a pozícióban lenni, ahol kezdőként kezdte? Ez igaz a munkahelyváltásra is. Természetes dolog, hogy az ember szeretne egy jobb, számára az aktuális élethelyzetének, és tudásának jobban megfelelő állást találni.

"én nem tudtam már gimiben hogy mit szeretnék tanulni mivel szeretnék foglalkozni"

Teljesen érthető. Az embernek tizenévesen még egyáltalán nincs kiforrott személyisége, munkatapasztalata meg végképp nincs.

"és nekem gimiben el kellett volna döntenem hogy a következő 40 évben mivel fogok foglalkozni"

Ugye te is érzed ennek a kijelentésnek az abszurditását?

"nem feladni mindent hanem kitartani a végsőkig"

... és ezzel eléri, hogy 40 éves korára egy keserű, sikertelen alkoholista lesz. Aztán persze büszkén megveregetheti a saját vállát, hogy ő mennyire az elvek embere, csak azt nehogy meglássa, hogy mennyivel boldogabb és sikeresebb az, aki meg befásult elvek helyett inkább haladt előre, amerre szeretett volna.

"mégis otthagytam azokat a munkákat ahol nem éreztem jól magam, mert már az egészségemre is ráment"

Most ne haragudj, de azért gondold át: szerinted mit nyertél volna azzal, ha tönkremész egy munkában? Amikor 40 évesen a rokkantnyugdíjadat várod, akkor elég sovány vigasz, hogy "de te kitartottál a végsőkig".

Igen, ismerek ilyen embereket... Nem lennék a helyükben.

"Illetve ez kb hány éves korig vagy milyen élethelyzetig oké?"

Akármeddig.

"Most nincs gyerekem de ha majd lesz gondolom jobb lenne neki is az állandóság."

Ez azért nem fekete-fehér dolog. A stabilitás lenne jó, ami természetesen nem egyenlő az állandósággal.

"Kivéve a velem egyidős emberektől, ők megértik, de szüleim korosztálya nem."

Mert ők még egy másik rendszerben nőttek fel. Ott az volt a felfogás, hogy mihelyett elvégezted a tanulmányaidat, alád is tettek egy állást (ha nem volt, akkor létrehoztak valahol valami alibi-munkakört), onnantól pedig nem igazán volt átképzésre lehetőség.

Bár az, hogy miben nőttek fel, még nem jelenti azt, hogy józan gondolkodásra képtelen, befásult egyének legyenek.

Hasonlóan gondolkodom mint te, bár eddig csak 2 helyen próbáltam magam. Eredetileg és közgazdaság, pénzügy irányba akartam menni az iskola miatt, mert ha már ezt tanultam akkor legyen is haszna. Igazából nem jött be, baromi nehéz is elhelyezkedni benne, az én meglátásom szerint Dunát lehet rekeszteni az közgáz végzettségű fiatalokkal. Aztán lett irodai munkám, igaz köze nem volt a közgázhoz. Most meg úgy hozta a helyzet hogy recepciósként dolgozom egy szállodában, és nagyon nem akarok már pénzüggyel mélyebben foglalkozni, egész nap monitor előtt meg főleg nem fogok lenni.

Jelenleg úgy érzem ezt akarom csinálni huzamosabb ideig, de ha lesz lehetőségem arra hogy többet keressek egy másik munkakörben akkor miért ne.

Előbb-utóbb majd kiforrja magát ez nálad is, hogy neked mi a legjobb, mit szeretnél, mit is tudsz csinálni. Meg szerintem fiatal vagy még, bármi közbejöhet.

A világ változik, és vele a munkakörök is.

Illetve egyáltalán nem biztos, hogy meg is lehet élni valamiből amit te kitaláltál magadnak. Vannak dolgok, amiket az ember szeret mint hobbi, de mint szakma borzalmasak.

Én pl szeretek főzni, de nem tudok professzionális konyhán dolgozni, mert ott teljesen másról szól a dolog mint itthon. Itthon szeretek új recepteket kitalálni, kipróbálni, pepecselni vele. Egy étteremben ugyanazt a 10 ételt főzném, 0 változatossággal, újra és újra, futószalagon. Csak azok a részek maradnak a főzésből amiket utálok, a matek, hőmérők, stopperórák, mosogatás, állandó dzsuva, pára...

Van egy csomó szakma, ami eltűnt, már nincs rá szükséglet, funkcióját veszette, és van egy csomó, ami 10-15 éve még nem is létezett.

Apám pl rendszergazda, de nyilván nem ennek tanult, mert a 70es-80as években volt iskolás, és akkoriban ez még nem volt egy létező dolog. Ilyenkor mi van?

Szerintem az már elég, ha nagyjából tudod hol vannak az erősségeid, milyen jellegű dolgokban vagy jó, mi az ami testhezálló.

Pl mennyire vagy szociális típus, a nap melyik szakaszában vagy aktív, mikor tudsz koncentrálni? Én pl sose leszek postás, mert reggel 10 óra előtt nincs agyam semmire.

Mennyire vagy fizikálisan, érzelmileg, metálisan terhelhető? Nekem a fizikai munka nem megy, nem vagyok elég erős és energikus hozzá, de erős gyomrom és idegzetem van, szóval egy csomó dolog nem zavar ami mást igen.

(Konkrét példa, a párom szereti a fizikális dolgokat, praktikusan tedd ide, tedd oda, kézzel fogható eredmények, ha egy képernyő előtt kellene rohadnia, abba belebetegedne. Nekem ez nem menne, mert gyenge a hátam, a térdem, és ez a fajta monoton mozgás megölne. Viszont az egészségügyhöz közeli szerepek jól mennek, vér, hányás, testszag nem zavar, el tudok vonatkoztatni.