Mennyi volt a max idő amit utaztál a munkahelyedre? Kibírható volt?

Reggel vezetek egy órát és délután is egyet.

Tömegközlekedéssel ugyanennyi nem volt fárasztó, az utazás pihenés volt. Most úgy érzem magam mindennap, mintha 12 óráznék.

Londonban éltem 4 évet, és az első munkahelyemre busszal, majd metróval, 2 átszállással kellett utaznom. Ha minden jármű jött rendesen és nem volt dugó, akkor volt kb. 1 óra 20 perc az út, ami már alapból sok szerintem, de mivel egy áruházban dolgoztam eladóként, ott 1 percet sem lehetett késni. A londoni reggeli közúti forgalom borzalmas és ebből fakadóan a londoni buszok menetidő-tartási képessége legendásan szar, ezért néhány kellemetlen jelenet után kb. 1 óra 40-50 perccel korábban indultam (attól függően, hogy hányra kellett beérnem), hogy tuti beérjek. Ebbők következik, hogy ha nem volt fennakadás, akkor 20-30 perccel korábban értem be, szóval akkor ennyi időt extrán dolgoztam vagy üldögéltem az öltözőben és olvastam, neteztem.

Az egyetlen előnye a hétvégi munkavégzésnek a félig üres utak és járművek volt, olyankor nem kellett ennyivel korábban indulnom. :-)

Nem szerettem, de kibírható volt, főleg, mert előtt fél évig nem dolgoztam, és mert 5 hónap után a központhoz, így a munkahelyemhez is közelebb költöztünk, onnan kb. 40 perc volt a menetidő, és ami fontosabb, nem kellett buszt igénybe vennem.

Budapesten - annak ellenére, hogy peremkerületben éltem mindig is - max. 50-60 percnyi volt az utazási idő; ez sem a legideálisabb, de szerintem még kibírható, én ilyenkor olvasok, netezek, zenét hallgatok.

Eveken at 5 perc volt.

Most meg 40, mindketto kocsival. Kb mintha kimennek a vilagbol.

Napi 2 óra +30 perc várakozás munkahelyen míg elindul a busz.Ki lehet bírni de én 1 év után inkább közelebb költöztem mert munkanapokon szinte semmit nem tudtam csinálni.

Ahhoz képest nem volt olyan rossz,lehet a buszon enni és pihenni,fasza buszok voltak nem túl sok emberrel meg ugye ingyen volt mert céges járat.

Napi 2 óra.

Utáltam és a vége felé, már besokalltam!

Kibírhatónak kibírható volt, de szerintem az ember nem azért él, hogy csupán túléljen, mert az nem élet!