Miért mennek sokan ebben az országban 200-300 ezer ft-ért dolgozni, mikor ennek a duplájából is alig lehet megélni?

Mindenki a saját szintjén nyomorog.

Én úgy érzem hogy havi 370 ezerből, albérletben, jobban megélek mint gyerekkoromban a szüleimmel valaha. Több mindent ehetek, tehetek.

Az előző munkahelyemen heti 60 órával havi 400 ezret kerestem.

Most váltottam olyanra, ami a szakmám, és szeretem csinálni, heti 46 óra munka, havi 300 a fizu.

Inkább csinálok olyan munkát kevesebbért, amit élvezek, mint olyan munkát többért, amitől csak gyomoridegem lesz és gyógyszerre költöm a különbözetet.

Az embereknek szüksége van a munkára. A munkáltató ezt érti, ki is használja. Egy csomó ember van, kevesebb munkára, verseny helyzet , a munkáltató manapság azt választja, aki hajlandó olcsóbban dolgozni. ( a tudás , tapasztalat egyre kevésbé reváns) .

Sajnos sok ember rá szorul, és még jónak is érzi a nettó 200 alig feletti fizetést. Vidékről jöttem, ott ez szuper. Most Budapesten elek, itt a kollégáim / ismerőseim van aki 1m felett keres, de van olyan is aki 250 körül. Ki mit vállal, ki hogyan adja el magát, mit tud felmutatni a piacon. Manapság nagyot fordult minden :) Egy betanított stb munkás lassan többet keres, mint aki éveket és pénzt fordított a képzésébe, mivel ezek a munkások inkább fogtak magukat és kimentek, ( jól is tettek) jobb fizetésért. Aki pedig itt maradt, azt próbáljak megfizetni . Azokat sajnálom, akik éveket és pénzt öltek az egyetemi oktatásba, amit manapság kb nem értékel senki ebben az országban , esetleg állami kötöttséggel, és esélyük sincs kimenni .

Én még, “még” itt vagyok. Csodával határos módon háttér nélkül sikerül megélni a párommal, de valószínű követjük a barátaink példáját. Több millió adósság egyetem okán informatikai és közgazdasági képzés miatt, mégsem éri meg itt, hiába jól fizető szakmát választottunk :))

Sokan ezt sem kapják meg. Neked szerencséd volt kérdező . De nem mindenki jár így. Egy csomóan ennél sokkal kevesebb pénzért járnak dolgozni, több, mint napi nyolc órát. Mert ez van elérhető közelségben, ez jutott. Vagy a semmi, vagy ez.

Én a fővárosban, aránylag jó fizetéssel nézem mindezt végig, de nem teszem fel ezt a kérdést, mert beszélgetek emberekkel, és sajnos ez a helyzet. Én érzem magam rosszul tőle, és amit tudok, teszek ellene . Szerencsénk van. Örülj, amíg van :)

Én is kb. 500 k-t keresek, egyedül vagyok és a felét félre tudom tenni.

Nincs is szívem ennél többet költeni.

Én biztos nem őrülnék bele és költenék el 500 milliót pár év alatt, ha megnyerném a lottót.

Anyám mondjuk ezt úgy fogalmazza meg, hogy smucig vagy, mint a mama volt. :)

Huhh egy ismerősöm csinálta ezt. Nem volt hajlandó "lealjasodni" bérminimumos munkákra, mert az neki nem éri meg; amelyik területre meg menni akart ott vagy nem volt állás, vagy nem vették fel (meglepő módon nincs az országban 9 millió olyan munkahely ahol havi 500k-t lehet keresni) szóval otthon élt a gyerekkori szobájában, és a szülei tartották el.

Szerinted ez jobb opció?