Jobban örülnétek, ha nem kéne dolgozni és otthon lennétek?

Nekem is kell, hogy célja legyen a létezésemnek es hasznosnak érezzem magam. Egy esetben tudnám elviselni hosszú távon, jól annyi pénzem lenne, hogy folyton bármikor bárhova utazhatnék, ahova csak kedvem tartja..

De ennyi sosem lesz. 🤣

Egyenként kedd óta “dolgozom” elvileg, de elárulom a héten ha 3 óra t dolgoztam ma meg tegnap, elotte 2 nap meg kb semmit.. nem ment.

Nyugi, jövő héttől meg fogok rohadni a sok munkától és fszsagtol, ami nem is mind feltétlenül az én dolgom lenne, a másik része meg full értelmetlen.. na ezért vagyok ennyire motivált..

Egyébként dolgoztam egy helyen 5 végig, ahol imádtam bejárni minden nap, a munkámat is(sokat fejlodtem és tanultam is), a kollégákat főnököt is.

Néha bánom hogy eljöttem. De bizony letezik ilyen is, kár, hogy ilyen ritka…

Kedves kerdezo , te en vagy :D . Csak te tobb idot voltal szabin ezek szerint .

Viccet felreteve en is szeretek filozni az ilyeneken es persze jolenne, de a vilag nem igy mukodik.

Nekem annal tovabb semmi bajom a munkaval, csak legyenek meg a korulmenyek, normalis fizu, turheto beosztas es egy kozepszintu tisztelet a kollegakkal , fonokkel. -Nekem szemely szerint ujabban tobb sebbol verzik ez a keplet, de legyen ez az en bajom...

Igen, jobban örülnék.

Volt mikor felmondtam és fél évig nem dolgoztam, mert már nem bírtam tovább a mókuskereket. Sima irodai munka volt, ahol még élveztem is amit csináltam. A problémám az volt, hogy a munka nem volt egyenletes, pl. néha volt 1-2 óra túlóra (ami nem gond), de ezzel szemben máskor napi 8 óra helyett elvégeztem a munkát átlag 4-5 óra alatt és a fennmaradó időben csak vártam hátha valaki kér valamilyen riportot vagy lejár végre a munkaidő. Szóval nekem alapvetően nem a munkával van bajom, hanem a munkaidővel, az üresjáratokkal, hogy bent kell lézengeni és haverkodni, a semmiről fecserészni a többiekkel, aminek szerintem abszolút semmi értelme. Ezek helyett sokkal értelmesebben is el tudnám tölteni az időt, pl. sétálni a természetben, festeni, vagy bármi, ami nem az iroda 4 fala között zajlik.

Visszatérve a fél éves "szabadságomra", tökéletesen élveztem. Nyár volt, nyelvet tanultam, standoltam, gyakorlatilag minden napra találtam valamilyen elfoglaltságot. Amit sajnálok, hogy mikor elfogyott az erre szánt tartalékom, akkor újra munkába kellett állnom, ami maga volt a pokol. Nekem egyáltalán nem hiányoztak a kollégák, ebből is látszik mennyire mások vagyunk.

Vannak emberek, akik totálisan magukba fordulnak attól, hogy nem lehetnek minden nap emberek között, míg másoknak megváltás, ha szabadon azt tehetnek amihez kedvük van. Pl. tavaly volt egy nyugdíjas visszafoglalkoztatott kollégám, akinek a kifutó projekt miatt már pár hónapja szinte semmilyen feladata nem volt, mégis minden reggel 8-tól bent ült. Gyakorlatilag nem dolgozott, hanem beült és csacsogott az élet "nagy dolgairól", élvezte hogy emberek között van. Mikor közölték vele, hogy tovább nem tudják alkalmazni új projekt híján totál összeömlott, hogy most mi lesz vele, mihez kezd. Nem a pénz miatt aggódott, hisz élete során jól keresett,ill. várta továbbra is a nyugdíj, de elképzelni se tudta, hogy ne emberek között üljön minden nap.