Huszonévesen mit kezdjek magammal, ha teljesen kiégtem?

Van az embereknek az a része, aki bárhova megy mindig azt érzi, hogy Őt kiakarják utálni, pedig szó sincsen erről. A munkahelyen a beilleszkedés mindig 2 félen múlik, és azt írtad, hogy akárhova mentél, ezzel mindig gondod volt.

Tudom, hogy én leszek a rossz és a szemét, mert nem azt mondom, amit hallani szeretnél de keress fel egy pszichológust, mert elsőre úgyanaz vagy mint nagyon sokan, hogy beilleszledni, és alkalmazkodni nem tudsz.

Bármennyire is rossz egy munkahelyen nem annyibol áll a nap, hogy bemesz es kussba dolgozol, pláne ha iroda és nők vannak ott.

Peraze a beilleszledés nem egyenlő a mások furásával.

Kicsit legyél nyitottabb.

Kérdező, ilyesfajta emberekkel nem tudsz mit kezdeni, az emberek ilyenek. Valakit mindig ki kell kezdeniük, téged azért kezdtek ki mert valószínűleg intelligensebb vagy, és sokkal jobban végezted a munkádat ott mint bármelyik rosszindulatú féreg (már bocsánat),erre irigyek lettek, valamint nem fogják a másiknak hagyni, hogy lehetősége legyen feljebb jutni. Ez nem a te hibád. Biztosan neked is megvannak a hibáid, de a leírtak alapján nem ez volt az oka amiért “kikezdtek”.

#4-es voltam.

Én szociálisnak gondolom magam, de annyira én sem szeretek beszélgetni a kollégákkal. Semmi sem jó. Az se, ha beszélsz, mert tuti mondasz egyszer egy hülyeséget és akkor beszólnak hogy milyen hülye vagy. Ha nem beszélsz, akkor meg az a baj, hogy antiszoc vagy. Én hiába szeretek beszélgetni, jobban érzem magam, ha csendben dolgozom, ha épp nincs senki az irodában, csak én (ilyen életem során talán 3x volt). Szocializálódok munkán kívül eleget. De persze elvárás, hogy legyünk BFF-ek.

Az meg valós probléma, hogy fiatal vagy és azért nem vagy szimpi. Sok nő képtelen elfogadni, hogy már nem huszonéves és azt utálja, aki "megteheti", hogy annyi. Engem két asszony utált emiatt, egyszer 20, egyszer 22 éves voltam. Ha addig mosolyogtak is, megláttak engem és összetört a lelkük, a mosolyuk szépen lejött az arcukról. Az egyik amúgy kb ki is rúgatott. Diákmunka volt és ő írta a beosztást, egyszer mondta, hogy "jövő hétre nem írtalak be", majd soha többet nem kerestek, mondjuk én sem őket. A másik asszony meg mondta is egyik üvöltő bunkózása közben, hogy én még fiatal vagyok és nagyon meg fogom szívni az életben. Na velük én aztán lehettem akármilyen kedves, őket zavarta, hogy már idősebbek.

Hogy mit tegyél a kiégés ellen, jó kérdés, én most egyéni vállalkozó lettem (még főállás mellett), a hosszútávú célom vállalkozóként dolgozni olyat, amit szeretek és akkor dolgozhatok egyedül, az ügyfelek meg úgyse fognak kiutálni meg nem kell velük napi 9 órát beszélgetni :D Mondtad, hogy tanultál, esetleg tudnád nem alkalmazottként, hanem vállalkozóként végezni? Idővel persze. Sajnos 1-2 évig még muszáj lesz dolgoznod, ha meg akarsz élni.

#4 na persze, mert munkahelyrol munkahelyre vandolrolva, mindenki rossz, mindenki utalatos, mindenki hibas. De persze az az egyen soha se, akit mindig kikezdenek....

Bar nekem mindegy is, javasoltam egy segitseget, de innen is latszik ki az aki tamad, nyilvan az aki (gindolom en) hasonlo cipoben jar....

Ennek ellenére fenn tartom a válaszom, javaslom a pszichologust, es tovabbra sem rosszbol, barmennyire is szeretne nemelyik ugy beallitani.