Valóban már nem olyan érték már egy munkahely, az emberek mostanában sokkal jobban könnyebben váltanak?

Én csavarnék egyet a dolgon, szerintem éppen az idősebb generációkat jellemzi a "röghöz kötöttség-mentalitás". A Kádár-rendszerben nemigen váltott az ember munkahelyet, nem volt miért. Munkavállalóként nem volt miből választani, ha mégis, a bér, a tennivaló kb. ugyanolyan volt. A '90-es években, az elbocsájtási hullámok idején, örült az ember, ha volt munkája, nem kockáztatták a munkanélkülivé válást.

A mostani fiatal munkavállalónak nyitott az útja akár a nagyvilágba is, sok szakmában munkaerőhiány van, lehet válogatni. Lazábban kezelik ezt a dolgot, hiszen tehetik.

amikor elküldtek 15 év után (15 év!!!) azt hittem vége a világnak mert még sose kerestem állást, a 15 éves helyre anno ismeretségi alapon kerültem be,

sose kerülök be többet sehova-mondtam magamnak.

majd 2hét alatt lett új helyen úgy hogy volt olyan hely is amit én passzoltam le vagyis 2 hét alatt több helyem is lehetett volna.

Na ezután nem félek többé az álláskereséstől.

Manapság annyi lehetőség van. Nem engedheti meg magánka az ember, hogy csak a unkahelyétől függjön és ott minden sz@t elviseljen. Több lábon kell állni, ha van jobb, akkor váltani.

Nekem is van vállalkozásom a főállásom mellett.

Igen, van egy ilyen (alapvetően alja) réteg, aki így áll hozzá. Képtelen alkalmazkodni, beilleszkedni és nem várni azonnal a csodát erőfeszítés nélkül.

A jelenség megvan hiányszakmákban is, de ott azért kicsit más a helyzet