A kollégáim rám szálltak, mit tegyek?

Teljesen meg tudlak érteni, ha nem tűröd az érzelmi zsarolást.

Viszont! Nincs értelme a bosszúállásnak (veszekedés.)

Legközelebbi esetben valamilyen módon érdemes szerét ejtened annak, hogy TÖRVÉNYES(!) eszközökkel derítsd ki, hogy mi az IGAZI(!) problémája Veled a másiknak.

Ha újra hasonló helyzetbe kerülnél. (Édesanyám sajnos belehalt a munkahelyi lelki terrorba, és nem sikerült sehogy sem megvédenem.)

Mindössze 13 évig tudtam csak életben tartani a súlyos ideg összeroppanásos rohamai miatt.

Tudom, hogy fiatalon nagyon nehéz a büszkeséget feladni Kérdező (engem anno anyukám tanítgatott arra, hogy mindig "büszke" legyek magamra.)

Magamtól nem ment a hivalkodás sokáig - nehezen tanítottak meg lázadni az idősebb generáció.

Az ismerőseim szerint alapvetően szerény és illemtudó a viselkedésem - csendes és szófogadó kislány voltam gyermekként.

Én is közel járok az 50.-dik életévemhez (mint a kolléganőid) és mostanában szelídülök vissza igazán mélyrehatóan a gyermekkori kiegyensúlyozott személyiségemhez.

Sajnálom az általad említett hölgyeket - bizonyára nem tudja szeretni és elfogadni őket sérüléseikkel együtt senki.

Nehéz idők jártak még vallási értelemben a 70'-es, 80'-as években. Meg tudom érteni az elkeseredésüket.

Be volt tiltva az egyház tevékenykedése, de már a 60'-as évektől durván lázadásra voltak biztatva a fiatalok az idősebbek nézőpontjai ellen.

Talán kihasználhatták őket fiatalabb korukban férfiak - vagy tinédzser korukban szenvedhettek el szexuális zaklatást. Esetleg gyermekként.

Próbáld meg érzelmi sérültekként szemlélni őket. Valahogy bocsáss meg nekik! Ha ez nem menne könnyen, vonulj el meditálni - vagy látogass el egyszer egy templomba szentmisére vagy istentiszteletre!

Nekem is egy felszentelt római katolikus pap segített végezni IGAZÁN a "gonosszal". (Majdnem Ő lett a férjem, ha nem térek ki a pusziadása és ölelése elől.) 2010. december 14.-én történt.