A legtöbb munkahelyre "a tökéletest" keresik minimálbérért, vagy arányban állnak a bérek az elvárásokkal?

A jelenlegi munkahelyemen mesterdiplomát igénylő, viszonylag komplex jellegű pozíciók vannak, állandó a munkaerőhiány, a munka rengeteg. Ennek ellenére nem bír olyan nagy presztízzsel, a fizu garantált bérminimum, a körülmények rosszak. Nem meglepő módon sokszor hónapokig, akár egy évig sem találnak embert egy-egy pozícióra. Ennek ellenére már kb azt látom, a vezetőségnek semmi sem jó, tökéletes jelentkezőket is elutasítanak mondvacsinált indokokkal. Határozott, magabiztos, talpraesett, szakmailag kifejezetten ügyes, végtelenül szimpatikus embereket keresnek garantált bérminimumért. Általában nők interjúztatnak, és elutasító indok, hogy kövér, unalmas, túlságosan a munka az élete, miért nem a munka az élete központja, ha van gyereke - az, ha nincs akkor miért nincs - biztos nem kell senkinek, túl fiatal, túl öreg, de már az is volt kritika, hogy túl jól beszél nyelveket (nem igényel nyelvtudást a munkánk, akkor meg minek jelentkezik nyelvtudással ide). Ha nem jelentkezik valaki, aki kifogástalan, inkább hagyják betöltetlenül a helyet. Őszintén szólva én nem tudom, néha mit képzelnek magukról a munkaadók, nevetséges fizetésekért vannak az egekben az elvárások, sokat is kell dolgozni, nem is túl kedvesek a kollégák, ráadásul véleményem szerint nem jó szempontokat vesznek figyelembe a kiválasztásnál (mert ugye kit érdekel a szakmai tapasztalat, elért eredmények, amikor a műkörme alapján is meg lehet valakit ítélni stb). Azt megértem, amikor az elit helyek elit munkaerőt keresnek, de miért van az, hogy lassan minden munkahelyen utolsó fizetésért is 120%-ot kell nyújtani. Egyébként ismerősöktől még vannak jó példák, extrém nehéz fizikai munka nettó 150ért, nettó 230ért 3-4 idegen nyelv kb középfokú tudásával dolgozni és minden nap használni. Már nekem is megfordult a fejemben, hogy elmegyek portásnak, pár tízezerrel kapnék kevesebbet, de lehet tévézgetni, olvasni, telefonozni bent, és nem hullafáradtan, meggyötört aggyal kellene minden nap hazajönni és jó képet vágni a sok hülyéhez. Persze maradok, mert ez most meg szakmai tapasztalat. De ez főleg olyanoknak jó hely, akiknek gazdag a párja, családja, és nem a fizetésért dolgoznak, hanem hobbiból, viszont egy belső megfelelési kényszer miatt maximalisták és mindig tökéleteset nyújtanak. Gondolom a fent leírt probléma nem unikális, én egyszerűen nem látom, hogy a sok munka, komplex pozíció, jó személyiség relációban van a bérrel úgy általánosságban az országban. Nektek mi a véleményetek, meglátásotok erről?