Mit tegyek, ha diplomám van, de rosszul érzem magam értelmiségi közegben?
Igaz a diplomát is kínszenvedés volt megszerezni (nem is vagyok jó képességű), de már nem mertem utána szakmát tanulni, mert a hallgatói szerződés miatt muszáj volt elkezdenem azonnal magyarországi munkaviszonyban dolgoznom és igazából máshoz se értenék még ennyire sem (főleg nem a műszaki dolgokhoz).
A munkahelyen viszont rosszul érzem magam, mert sokkal butábbnak érzem magam a többieknél. Semmi értelmeset nem tudok hozzászólni a felugró témákhoz. Elvont családi/magánéleti dolgokról/élményekről beszélgetnek, ami engem qrvára nem érdekel, hanem csak a hétköznapi dolgok pl. bulvár, politika.
Olyan steril az egész közeg, hogy el nem tudom mondani, megy a finomkodás és urizálás meg egoizmus (ki vagy kinek az ismerőse/gyereke épp milyen sikert ért el a magánéletben/tanulmányokban/sportban).
Engem ezek rohadtul nem érdekelnek/nem tudok azonosulni és a legrosszabb, hogy éreztetik is velem ezt a különcséget. Nem lehetek önmagam és minden nap azt érzem, úgy megyek be a munkahelyre, hogy szembe köpöm magam és elárulom és megfojtom a saját énképem és önbecsülésem ill. hagyom meggyilkolni a még megmaradt egyéniségem.
Legszívesebben váltanék komplett szakterületet, de sajnos ilyen bizonytalan időkben nem merek lépni vagy nem tudom hogy/hova lenne érdemes lépni, ami egy "hétköznapi"/"emberi" közeg.
Van valakinek esetleg vmi jó tanácsa? Köszi.
válasza:Én ugyanígy voltam ezzel, nem találtam meg a helyem - a mai napig sem találom - az "értelmiségi" közegben. De a suttyó "semmi nem történik az életemben, semmi szellemi igényem nincs, csak a gyerekeim, meg a kaja-pia-szexbaszás-mi volt a tévében" közegben sem.
Van az arany középút, én megtaláltam a társaságom a munkahelyemen, és a magánéletben is. Munkahelyen egy bizonyos szakma, amit mind tanultunk, viszont nem diplomás, de azért kell intelligencia az elvégzéséhez, magánéletben meg tök változó, van a barátaim közt közgazdász, informatikus, pszichológus, fizikaprofesszor, autószerelő, buszsofőr, szakács és fodrász is, de se nem suttyók, se nem öntelt sznobok.
Utolsó válaszodra reagálva, én introvertáltként rühelltem az irodai melómat, mert nem történik semmi, minden nap ugyanolyan, őszintén szólva annyira unatkoztunk, hogy muszáj volt hülyeségekről csevegni, viszont mindenki öntelt volt. Inkább kapok agyvérzést napi négyszer a mostani helyemen, de legalább itt zajlik az élet, nincs két egyforma nap. És mivel a munka fajtája - emberekkel dolgozunk - megkövetel egy átlag intelligenciát, meg bizonyos skilleket, nem a kapafogú ostobák dolgoznak itt, de nem is a sznobok, sokféle kollégám van, épp ezért mindenki megtalálja a saját kis társaságát.
Nekem jogi diplomám van. Mikor elkezdtem az iskolát, még azt gondoltam, hogy ebben szeretnék dolgozni. Aztán értékesítési,banki területre keveredtem. Becsületből, illetve azért mert kegyetlen sok munkám volt benne elvégeztem az egyetemet.
Elmentem dolgozni egy közjegyző irodába, ahol egy elmebeteg volt a főnököm, aki megnyomorítja a körülötte lévőket.Életem legrosszabb időszaka volt.
D@gja fel a diplomáját,lehet bármilyen nagy koponya szakmailag, ha ilyen szar ember.
Nem tudom valaha akarok-e jogi területen dolgozni.
A férjem az egyik legokosabb ember akit ismerek,szakmunkás bizonyítványa van,fizikai munkát végez.
A barátaim mind jó emberek, akik nem bántanak más embereket, nincs bennük rosszindulat. Én így választok társaságot.
Tanácsot nem szoktam adni,de azt kívánom, hogy találd meg azt a közeget, ami feltölt, ahol értékelnek és ahol magadat adhatod. Ez pedig nem függ a diplomától,hidd el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!