Munkahelyi mobbing áldozata lettem!!! Mi a teendő?

Én is átmentem ezen. Nekem nem volt választásom és igazából nem is akartam maradni. Eleinte én is próbáltam tenni ellene, beszélni azokkal akik furkálódtak, de csak ideig-óráig lett egy kicsit jobb. Mindig próbáltam egyre ügyesebb lenni és mindent jól csinálni, de az igyekezetem mit sem ért. Aztán oda fajult az egész, hogy a főnököm teljesen rühellni kezdett miattuk (a főnök nem látott bele a napi munkánkba, nem is érdekelte, kb minden szimpátia alapon ment ott is), pedig én sem vétettem nagyobb hibákat, mint amiket ők vagy bárki más szokott olykor, de az én hibám felnagyították, sőt volt, hogy a saját hibájukat kenték rám, az én szavam pedig nem ért semmit a főnöknek. Én teljesen beleuntam ebbe, hogy bizonyítani akarok és maradni ott, ahol már utáltam lenni, ezért végül én mondtam fel, de amúgyse lett volna maradásom, nem is érdekelt már a végére.

Ilyen helyzetben nem tudsz mit tenni. Ott is olyanok voltak az emberek, hogy egymással jópofiztak de a hátuk mögött csúnyán kibeszélték egymást, na, én az ilyen emberek közé nem is szerettem volna beilleszkedni. Te is vagy változtatsz és próbálsz beilleszkedni közéjük, megkedveltetni magad, vagy pedig amit én is tettem, hátat fordítasz nekik és keresel olyan munkát, ahol megbecsülnek és nem kell egész nap megfelelési kényszerednek legyen és félelmednek, hogy megint mibe kötnek bele, félni, hogy megint mit pletykálnak rólad.

Gondolom te se tettél ellenük semmi rosszat, mégis utálnak, én is így voltam. Vannak sajnos ilyen emberek.

A mobbinggal kapcsolatban elsősorban a főnöknek kéne intézkednie, de sajnos legtöbbször pont, hogy a főnök is vastagon benne van ebben. Jogilag nem tudom, de szerintem olyan sok mindent nem érhetsz el vele, semmi értelme nem lenne. Felesleges pénz és idő.

Első válaszoló vagyok. Én is nagyon sajnálom a helyzeted, nem ezt érdemled. Teljes mértékben átérzem, amin keresztülmész. Én azt csináltam, mivel nálam már a főnök is várta hogy felmondjak, ezért kértem, hogy közös megegyezés alapján szüntessük meg a munkaviszonyomat. Megírtam a közös megegyezéses papírt, 2 példányban kinyomtattam és odavittem a főnököm elé, aki szívesen aláírta és én is boldogan távoztam el tőle, így nem volt se felmondási időm, se semmi. Igaz, én ami dátumot beleírtam a munkaviszonyom megszűnéséhez az 1 hónap volt még attól számítva, hogy odatoltam elé a papírt. De ez azért is volt, mert bennem még mindig ott volt az emberség ezek után is, hogy nem egyik napról a másikra hagyom ott őket, hanem szépen minden rám kitűzött munkát megcsináltam a fennmaradó 1 hónapban, és a többi munkámat is át tudtam adni egy másik kollégának. Igazából ezt nem is miattuk csináltam, hanem magam miatt, hogy én tisztességes vagyok, és ezek után is én megcsinálom a feladataim. Ha más nem, én tudtam, hogy mindent megcsináltam, ahogy kell és tisztességes tudtam maradni. A többi már az ő dolguk, hogy mit hogyan csinálnak.

Neked is ezt tanácsolom neked, hogy első körben ne felmondani akarj, hanem közös megegyezéssel próbáld meg elintézni a munkaviszonyod megszűnését. A munkaviszonyod megszűnési ideje bármi lehet, akár már másnap is, ez csak megegyezésen múlik.

Segítek neked szívesen megírni is akár a közös megegyezésről szóló kérelmet. Azt pedig már te tudod, te érzed, hogy a főnököd is szívesen szabadulna már tőled? Mert akkor neked is könnyű helyzeted van és tuti biztos, hogy aláírja a közös megegyezést és mehetsz minél előbb. Bár sajnos biztos vannak olyan főnökök is, akik csak egyszerűen szívesen piszkálnak, szállnak rá másokra, de nem azért, mert azt szeretnék, hogy elmenjen, hanem egyszerűen ebben lelik örömüket, hogy mást csesztethetnek. Ezt neked kell érezni. Nálam már a főnök is mondogatta, hogy szeretné, ha más munka után néznék. Ezáltal tudtam, hogy mindketten szeretnénk, ha minél előbb eljöhetnék, ezért könnyű dolgom volt ebből a szempontból.

Abban biztos vagyok, hogy amint beadod a felmondásod, táncolni fogsz örömödben, ahogy én is tettem. Megkönnyebbült a lelkem.