Akkor nekem ennyi volt az élet? (Kiégtem)

Szerintem kiégtem.

Totálisan egyforma minden napom, de ha még lenne benne változatosság is akkor se érne sokat. Jelenleg munkanélküli vagyok de aktívan keresek munkát, de mindig elutasítanak. S ha még dolgoznék is, akkor is egyforma lenne minden nap: munka, munka, munka s hétvége munka stb.

Egyformán csinálnám ugyan azt amire betanítanának. Ezt ki bírja elviselni? Ha párom is lenne, mert most nincs, akkor is ketten szenvednék ebben az életben. Ilyen szempontból, jó hogy egyedül vagyok. De még is... Miért ilyen szr az élet? Én elhiszem hogy másnak bejön az élet, és nagy torta habbal, de sok embernek nem. Sőt nagyon soknak nem.

Szorongok minden reggel mikor ébredezem, hogy megint fel kell kelni, megint egy nap várom az estét hogy melegen a takaró alatt szövögessem a nemlétező, megfakult álmaimat egy szebb életről. Így várom az enyhet hozó álmot.

Depresszión is túl vagyok, fáradt vagyok már depisnek is lenni - olyan szinten legem van itt mindenből. Elutazni meg nem tudok, más országban nem boldogulnék. Néha úgy érzem halmozottan összecsapnak fejem felett a hullámok. Elegem van mindenből... Nyilván nem akarok meghalni, nincs ilyen szándékom ötletem, hajt a kíváncsiság nem akarom feladni. de kimerültem. Vegetálok mint egy növény. A napok elsuhannak körülöttem.

Semmi értelmét nem látom ennek az egésznek ami itt van, ami a bolygón van.