Jogosan érzem, hogy ezek a munkahelyi körülmények már nem egészségesek?

Egy eléggé abszurd helyzet az enyém.

A munkahely, ahol dolgozom, meg fog szünni. Ez már néhány hónapja biztos. Sokan elmentek, valaki még maradt, és elvileg van még munka, mert átadjuk azt, amink van.

Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy az elmúlt hónapokban volt néha kisebb feladat, de gyakorlatilag szinte egész héten semmi nem jön be, mert bár sok a munka ezen a területen, én abban nem tudok segíteni, amihez viszont értenék, az elvétve van (kb. két hetente egy). Így gyakorlatilag reggel bekapcsolom a gépet, a munkahelyi telefont, várom, hogy rámírjanak, felhívjanak, aztán délután ki, és sokszor napok telnek el, hogy bármi történne. És hiába jelzem, hogy lenne szabad kapacitásom. Az ingerküszöböm már valahol a béka s... alatt, szinte a legirrelevánsabb bejövő e-mail felvillanyoz.

Mindezt tetézi, hogy ha esetleg mégis bejön valami munka, az rendszerint pénteken, így az egész heti "semmittevés" megfejeljük azzal, hogy egész hétvégén kattoghat az agyam azon, hogy van valami hétfői határidővel.

Persze próbálom hasznosan tölteni az időt, és a szakterületemen releváns ismereteket magamra szedni (pl. programozás). De valahogy nehéznek találom, hogy elmerüljek az önképzésben, miközben tudom, valamilyen munka bármikor bejöhet. Amúgy a munkahelyi géppel ha akarnék, se tudnék "értelmetlen" dolgokkal elütni az időt, mert sok oldal eleve le van tiltva.

Ez nekem azért különösen nehéz, mert szeretek hasznosat csinálni, fejlődni, szeretnék a karrieremben továbblépni.

Persze felmondhattam volna, nézelődtem is más munka után, de magánéleti okokból úgy döntöttem, hogy most nem váltok néhány hónapig.

Tudom milyen az, amikor megfeszített tempóban kell dolgozni, és arra jutottam, az sokkal jobb volt, mint ez, és szerintem már rövid távon sem egészséges a jelenlegi helyzet. Csak az a kérdés, jogosan érzem így?