Az emberek miért veszik hatalmas személyes sértésnek ha kirúgják őket?

Nem tudom mit akartál ezzel sugallni. De ha valaki maximálisan vagy erőn felül végzi, tökéletesen a munkáját nem mellesleg ebből tartja el a családját akkor jogosan érzheti sértve magát ha csak úgy kirúgják. Nagyon sajnálom azt a munkavállalót akinek ilyen hozzáállású a főnöke. Már kinőttünk a ranszolgatartó társadalmak idejéből. Ahol valóban sajnos csak egy üzlet volt az egeszséges, jó teherbírású rabszolga megvásarlása a piacon. Emberekről beszélgetünk akinek az életük fontos része a munkájuk. Ez nem csak üzlet

Hanem felelősség is a másik sorsa iránt.

"Vagy valami gond van vele vagy a cégnél szüntetik meg az adott osztályt"

De ennek mind van előjele.

Ha nem elégedettek a munkavállalóval, akkor azt jelezni szokták neki, nem pedig kirúgják egyik napról a másikra.

Volt olyan munkahelyem, ami csődbe ment. Nem volt váratlan, kis cég volt, elküldték az összes munkavállalót. Más választásuk nem volt, nem vettem személyes sértésnek.

Ellenben olyan főnököm is volt, aki folyamatosan hitegetett, hogy hosszú távra tervez velem, aztán egyszer csak közölte, hogy néhány nappal később mehetek, mert mégsem elégedett velem. Csak úgy a semmiből, korábban ilyet sosem mondott. Na az már fura volt.

Nem mindenki úgy éli meg a megélhetésének tartós elveszítését, mint egy szimpla "üzlet". Mondjuk ez önmagában nem lehet komoly ok arra, hogy megsértődjön valaki, de egy ilyen szituációban leginkább az emberek igazságérzetét szokta bántani, ha egy ilyen döntés születik meg a kárukra. Sok esetben nem is vitatható el az igaza a kirúgott embernek, - mert gyakran van úgy, hogy sokkal jobban értett egy olyan feladathoz, amelyre az ottmaradottak némelyike évek távlatában is rosszabbul teljesített, de az sem szokott jól esni senkinek, ha elmegy valahová dolgozni, dobálják jobbról-balra, mint egy "ejtőernyőst", - mert lényegében mindenhol bevethető - és amikor végzett a "tűzoltással", akkor egyik napról a másikra kirúgják - olyan emberek előnyére, akik csak azért lehetnek ott, mert valakiknek a valakijei. Ezek azért eléggé "csücskös" jelenségek - még akkor is, ha "széllel szemben nem ajánlatos vizelni"! -A feleségem is így járt! Felvették, rendbe tette három osztály több éve felhalmozott szemetét, kupleráját, aztán lapátra tették, - annál a cégnél ilyen sajátos módon szokás elismerni a teljesítményt. Az igazán megalázó különösen az volt számára az egészben, hogy az utolsó napját az utolsó lehetséges percig ledolgoztatták vele, majd behívták az irodába és azonnal mennie kellett, - egy biztonsági őr úgy kísérgette ettől a pillanattól kezdve a cégen belül egészen a kapuig, mint egy köztörvényes elítéltet. A plusz "poén" az volt az egészben, hogy akinek így szorítottak helyet - barátnőnek, - már két hónap múlva nem dolgozott ott, mert azt gondolta az ottlétről, hogy csak be kell oda járni időközönként körmöt reszelgetni, ám ez - mint kiderült, - nem volt oda elég a túléléshez!

Gondolom, egy ilyen helyzetet követően, te boldogan sétálnál vissza még egy búcsú csomag bonbonnal a néhai főnöködhöz, hogy megköszönhesd a lehetőséget!