Milyen az élet ezekben az országokban?

Azt ugye tudod, hogy Nagy-Britannia kilépett az EU-ból, úgyhogy egyáltalán nem olyan egyszerű kirohangálni és beállni mosogatónak az első útba eső étteremben, mint néhány évvel ezelőtt?

Írországgal még meg lehet próbálkozni.

Ha ezzel a tudattal is érdekel, Skóciáról mesélek szívesen.

2-es vagyok.

Skócia:

Hogy most mennyire könnyű munkát találni, nem tudom, én a Brexit előtt voltam kinn, nekem könnyen ment. Persze nem nagy dologra kell gondolni, középiskolai tanár végzettségem van, amit kint több okból sem tudtam volna hasznosítani, először takarító voltam, utána bölcsis/ovis gondozónő (ehhez jól jött a tanári diploma, mert gyerekgondozói szakképesítésnek számított).

Az emberek között van mindenféle. Glasgow-ban éltünk, elég lepukkant hely, és iszonyú az akcentus, a született angolok sem értik. Azzal a tudattal mentem ki, hogy tudok angolul, de nagyon lassan szoktam meg. 3 évig éltünk kint, időközben persze egyre jobban ráállt a fülem, de néha még a legvégén is előfordult, hogy hozzám szólt valaki, és fogalmam sem volt, miről beszél.

Nagyon sok a bevándorló, megszokták őket. Van, aki barátságosabb, más kevésbé. A különböző népek jellemzően összezárnak, tehát a lengyel a lengyellel barátkozik, a nigériai a nigériaival. Nekem volt lengyel, arab és skót barátnőm is (nő vagyok), de nem mindenki volt nyitott.

Vannak rosszul fizető állások, mint mindenhol. Ha dolgozol, éhen nem fogsz halni, de azért nagy luxusra se számíts.

nekem egy undorító fertő ez az ország/kontinens. Az emberek jófejek, ezt aláírom (habár ha felelősség alól való kibúvást nézzük akkor mesterei az angolok), segítőkészek meg nyitottak, de azok a házak... MINDENHOL ugyan azok a téglaházak, legyen az London, Manchester, stb... qqqqrva depressziós. Meg úgy nagyon semmi látványos nincs, esetleg Skócia állítólag szép, én csak Angliéban meg Waelsben jártam sokat, ott kb semmi látnivaló nincs, az utak mellet is 5 méteres bokrok hogy tényleg semmit ne láss áhh :D

Amúgy meg én is csak angolul tudok mégis éltem már németországban, norvégiában, habár valóban sok helyen falba ütköztem mert kérték az adott ország nyeltudását, de nem azért mert nem tudnak angolul, ez kb olyan mint nálunk az érettségi, kit érdekel mennyit tudsz nyelvtanból vagy történelemből, legyen mert kell és kész punktum. De még így is elboldogultam... De persze angliában is éltem, szóval nem álszenteskedem, csak nekem egy nagy csalódás volt. Ellenben Norvégia szerintem a világ legjobb helye, a közhiedelemmel ellentétben nem seggarcok az emberek mint a németek pl, az ország minden pontja gyönyörű, és economiailag az egyik legstabilabb ország.

A spanyolokról meg: az emberek olyanok mint az olaszok, temperamentumosak meg lusták, de amúgy normálisok. De viszont közép spanyoltól lefelé kb semmi sincs, sivatag az egész, én zöld színt szinte nem is láttam ott, az sem volt valami üdítő érzés... Egy spanyol ismerősöm mondta is hogy külön elnevezésük van arra a területre, nem emlékszem pontosan de valami "senki földje" vagy "a nagy üresség" vagy ilyesmi :D Persze elsőre nagyon hangulatos volt, mert tisztára olyan érzésem volt az ottani falvakban mint a régi Western filmekben, de egy hét után már átcsapott inkább depibe és úgy éreztem magam mint a "messzemama falujában" amikor gyerekként oda voltam száműzve a nyárra :DD