Egy HR-es, ha pénzügyi téren otthon van, de nem ért az emberekhez, nem is akar velük foglalkozni, ott gáncsolja ki őket, ahol tudja, akkor a cég fejlődését szolgálja?

Teljesen mindegy, hogy mikori a beszélgetés. Az ember nem változik egyik pillanatról, a másikra. Hiába mutatkozik kedvesnek, ha gonosz volt, emellett úgy is viselkedik, akkor az is marad. Telt testalkatú nőről van szó, az ember munkájában mindig hibákat talál, nem segít az embereknek, sőt az az érdeke, hogy szenvedjenek. Azt viszont, sikerült elérni, hogy a főnök szeretője legyen, de nem ez kell az önbecsüléshez és mások elfogadásához. A dolgozók rendszerint panaszkodnak a fizetésre/körülményekre, de hatósági ügyeket is a szőnyeg alá söprik. Ha nem lesz változás a témával kapcsolatban, akkor nem a kilók lesznek a mérvadóak a pénzügyekkel kapcsolatban.

Az, hogy elnyomja a környezetét, hogy ő boldog lehessen. Aki aktív tevékenységet folytatott mindig, abból egy lusta, nem alkalmazkodó embert akart csinálni, pedig az ember vele is kedves volt, de minden negatív jelzőt és bánásmódot megkapott. Bárki fordult hozzá segítség, interjú, tanács miatt, negatív tapasztalatokkal gyarapodott.