Utálok dolgozni, de imádok élni. Mit lehet tenni?

Tipikus!

Aki fel meri emelni a szavát, hogy nem jó valami, az vegyen be nyugtatót és akkor már nem lesz több gondja, lobotómia majd megoldja! :XD

"ne menjetek lószarlapátolásról disznószart lapátolni, hanem vállaljatok olyan munkát, ami szellemileg is kihívás, de nem is gyötör le teljesen, és amiben láttok valami értéket is."

Én ezt keresem kb. 30 éve...

Eddig sikertelenül.

Milyen gyógyszert javasolsz?

Altatót egy üveggel?!

"Aki fel meri emelni a szavát, hogy nem jó valami, az vegyen be nyugtatót és akkor már nem lesz több gondja, lobotómia majd megoldja! :XD"

NEM, NEM ÉS NEM! NEIN! Emeljétek fel a szavatok ÉS tegyetek is valamit!

Kurvárára nem nyugtatót kell bevenni. És azt sem állítottam, hogy mindenki, akinek munkaundara van annak baja lenne. Azt állítottam, hogy bizonyos embereknél az ADHD (hiperaktivitás + figyelemzavar) tud okozni hasonló tüneteket, amikre speciális gyógyszerek vannak. Ezek nem leszedálnak, hanem helyreállítják az agy biokémiai egyensúlyát.

Aki azért nem szereti a munkát, mert nem volt hajlandó sem gyerekkorában, sem felnőtt korában venni a fáradtságot, hogy kitanuljon egy szakmát, az magára vessen!

De akiben van hajlandóság, az előtt manapság nyitva a világ. Nyelveket kell tanulni, megkeresni a megfelelő szakembereket - az lehet akár egy pályaválasztási tanácsadó, pszichológus is... fel tudja mérni mindenki magának, mire van szüksége. Ott a ChatGPT is, az is tud ötleteket adni...

Sajnálom, de olyan emberként, aki mindig is tenni akart valamit a világért (és ezért kitanult egy NEM MÓKUSKERÉK szakmát), nem tudom elfogadni, hogy bárki számára csak a mókuskerék vagy a munkanélküli lét létezni. Hiszem, hogy igen is mindenki megtalálhatja azt a munkát, ahol jól érzi magát, nem szenvedi át az életét.

Szerintem a hajlandóság kevés.

Szerintem előítéletes gondolkodás azt kijelenteni, hogy ha valaki nem találja a helyét, az egy tanulatlan lusta gci!

Mondhatja neked egy szakember, hogy legyél szoftverfejlesztő, mert az egy értelmes munka, ha nem érdekel.

"Hiszem, hogy igen is mindenki megtalálhatja azt a munkát, ahol jól érzi magát, nem szenvedi át az életét."

Itt a hangsúly a megtalálhatja-n van.. De sajnos nem mindenki találja meg. a kérdező se találta meg.

Mi a szakmád, kedves 23-as, hogy ennyire a helyeden vagy?

Szóval beletrafáltál. Szoftverfejlesztő vagyok. Mert alkotni szeretek, de nem sok a kézügyességem. Ez nem működik mindenkinél. De van millió féle munka.

"Szerintem előítéletes gondolkodás azt kijelenteni, hogy ha valaki nem találja a helyét, az egy tanulatlan lusta gci!" - de pont ezt mondom, hogy pl. tipikusan az ADHD-sokra szokták ráfogni olyan emberek, akik nincsenek ebben az állapotban, mert nem tudják megérteni. A jó hír: van segítség/megoldás számukra is!

"De sajnos nem mindenki találja meg." - még. De tenni is kell érte.

Mondok néhány példát. Részben kitaláltak, részben valóságon alapulnak.

1) József. Gépészmérnök. Unja a tervezést. -> kitölt egy-két személyiségtesztet, visszagondol a kezdetekre, és rájön, hogy mindig is fémek anyagszerkezete érdekelte jobban, nem a csavarok. Visszaül az iskolapadba (akár munka mellett), kitanulja az anyagtudományt, és elhelyezkedik abban.

2) Ferenc. Jogász. Kiég. -> körbenéz a szakmák között -> elmegy kétkezi munkát végezni, pl. asztalosnak, mert alkotni szeretne.

3) István, vegyészmérnök. Laborban dolgozik, de unja, hogy kézzel kell rázogatnia a kémcsöveket. Viszont tudatosítja, hogy precíz ember, de számítógéppel szeretne dolgozni -> elmegy szoftvertesztelőnek. Akár ugyanannál a cégnél.

4) Anna. Fordító. Unja a munkáját, mert túl monoton -> körbenéz a piacon, majd elmegy projektmenedzsernek egy fordítószoftvereket készítő céghez.

5) Ábrahám. Fotózik. Fél év után megunja. Hegedülni kezd. Megunja. Ácsnak áll. Megunja. Ingatlanozásba fog. Megunja. Modellezni kezd. Megunja. Stb.- stb... -> Kitölt egy személyiségtesztet. Elmegy pszichológushoz. A pszichológus javasolja, hogy pszichiáterhez forduljon. A pszichiáter megállapítja, hogy ADHD-s. Felír mondjuk Ritalint. Szedi, és elmegy kb. bármit csinálni, amit korábban szeretett volna -> csinálja anélkül, hogy megunná.

6) Ildikó - gyerekkorában utált tanulni, fodrász lett belőle, de unja. Rájön, hogy lenne sütnivalója és érdekli az építészet. Kijárja az egyetemet, elhelyezkedik benne.

7) Mária. Könyvelő -> megunja. Személyiségteszt sem kell hozzá, hogy tudja: precíz, és jó a számokkal, viszont nem tűri a monotonitást. Elvégzi a statisztika szakot külföldön, majd adatelemzőként helyezkedik el.

8) Jolán. Pszichológiát tanul, de Németországba költözik férjével, ahol gyorsétteremben talál munkát, mert a nyelvtudása nem az igazi. -> Nyelviskolába jár, és nyelvvizsgázik, közben klinikai szakpszichológusi vizsgát tesz. -> elhelyezkedik a régi vágyott szakmájában.

9) Teréz. Különböző irodai munkákat végez, műszakvezető, majd HR-es, de túl monotonnak érzi, és túl nagy tehernek kezdi érezni balanszírozni a cég érdekei és az alkalmazottak jólléte között. -> összeírja, hogy miben jó, mit szeret csinálni, majd a közös metszet kiadja, hogy kócsnak kellene lennie. Beíratkozik egy kurzusra. Vállalatot alapít, és tréningeket kezd tartani cégeknél.

10) Ágoston. Géplakatos. Megunja. Futár lesz. Túl nagy a hajsza. Személyiségtesztet tölt ki, pályaválasztási tanácsadóhoz megy. Rájön, hogy az igazi erénye a pontosság. Elmegy bussofőrnek.

11) Péter. Villanyszerelő. Majd asztalosvállalkozásba kezd. Nem megy jól, karbantartó lesz. Majd fűtő. Majd mindenfélét elvállal. Beszél Ágostonnal. Rájön, hogy sosem használta ki, hogy Ágostonhoz hasonlóan kiválóan vezet, és tanítani is szeret. Leteszi a vizsgát, majd oktatóként helyezkedik el egy autósiskolában, később saját vállalkozást indít.

12) László. Szoftverfejlesztő. Úgy érzi, tehetségtelen. Pszichológushoz fordul, aki elárulja: imposztorszindrómában szenved. Hasonszőrű társairól mutat számára cikkeket. Rájön: a legtöbb szakmatársa hasonló cipőben jár. Eljár terápiákra még egy ideig, közben egy hatékony munkamódszert alakít ki.

Számtalan ilyen történet van. A közös bennük, hogy kell egy tudatosság, hogy észrevegyék: csak a munkatársaikkal, körülményekkel volt gond, vagy a tevékenységet unják? Majd kell bátorság, hogy ha kell, szakemberhez forduljanak (megfűszerezve kis önismerettel, hogy rájöjjenek, hogy milyen jellegű segítségre van szükségük), aki segít megtalálni a számukra megfelelő munkát (vagy ha kell, rámutat, hogy mi volt a gond a jelenlegi helyükön). Azután elszántság kell, hogy változtassanak. Végül kitartás, hogy elérjék a céljukat.

23- 13-as vagyok..Cimbi,mert te élvezed az életet vagy épp szereted a munkád így nem tudod felfogni,átérezni hogy mit érzek például én,te nem tudod elfogadni hogy valaki nem talál olyan munkát amit szívesen végez,amiben jól érzi magát?Elárulom neked létezik ilyen,sőt én az egész világot gyűlölöm,ezt az egész rendszert amiben élek,megszületsz,élsz pár évig felhőtlenül minden felelősség-kötelezettség nélkül,véleményem szerint itt véget is érnek a boldog évek.

Jön az iskola ahová muszáj menned,jön a továbbtanulás amit szintén muszáj megtenned,aztán következik amunka amíg meg nem döglesz,mert muszáj dolgoznod han nem akarsz éhendögleni...MUSZÁJ.

Én a középiskola óta érzem azt hogy én nem tartozom ehhez a világhoz,én nem akarok itt lenni és ezt csinálni,nem akarok sem átlagember lenni,sem milliárdos,én sosem kértem ezt az életet,mégis rámerőltették minden borzalmas velejárójával együtt,és ahogy telt az idő ez az érzés hatványozódott,és ezen semmilyen pszichológus vagy pszichiáter nem tud változtatni..Jösz itt az iskolázottsággal,meg lustasággal,én sosem akartam mégis gépjárműtechnikusnak tanultam és beszélek 3 nyelvet anyanyelvi szinten,ezeknek semmi köze az én problémámhoz..Volt hogy portásként dolgoztam 140.000 forintért volt hogy 2.3 milliót kerestem havonta..semmi különbség nem volt a kettő között,ugyanúgy utáltam mindkettőt csinálni,mindkettőt gyűlöltem,és a pénzt semmire nem költöttem el,most is a számlámon van.Elhagytam a feleségem,otthagytam neki mindent,házat,autót..mindent..Vettem egy kis házat egy faluban és most itt élek,minden este úgy fekszek le hogy reggel hátha nem ébredek fel és nem kell többé dolgoznom,megszűnik végre a kötelezettség..de amint látod épp ide írok,tehát sajnos nem jött még el a pillanat..

Egyetlenegy jó dolog volt ebben az életben,az édesanyám..de ő már egy ideje nincs velem...én csak azért élek még mert apám még él,és nem akarom hogy belerokkanjon hogy elveszti a fiát,egyébként már rég megszabadultam volna ettől az átok élettől.

Kedvem lett volna bemásolni egy viccet arról, ahogy a nemzeteket főzik a pokol üstjeiben... de igazából csak szomorú amit írsz. Az a baj, hogy a kérdezőt, sem mást nem segítesz ezzel. Csak leírod a bajod és kész. Kívnánom, hogy legyél boldogabb, és kívánom, hogy felismerd, hogy ehhez segítségre - terápiára van szükséged. Nincs olyan, hogy el kellene fogadni, hogy "nekem a szar jutott", vagy "szar a világ" vagy "gonosz a világ". Szinte mindig azzal van a gond, ahogyan érzékeljük a világot. Mert valami egyensúly felborult az emberben.

Még az egyik koncentrációs táborban is sínylődött egy ember, aki boldogságversenyt rendezett a rabok között! Gyűjtsön mindenki valami boldogságmorzsákat, ahol csak tud. Egy szép virág, besüt a nap, ma kevésbé fáj a hátam... bármi. Szóval mindig lehet boldogságot találni, kívánom, hogy lelj rá Te is!

Pont erről írtam..képtelen vagy felfogni,és soha nem is fogod tudni.Egyrészt nem áll szándékomban a kérdezőt segíteni sem mást,én csak leírtam hogy vannak hozzá hasonló emberek,sőt akik még annyira sem méltatják az életet mint ő,és ráerőltetni sem próbálok dolgokat mint azt jelen esetben te is teszed.

"Szinte mindig azzal van a gond, ahogyan érzékeljük a világot. Mert valami egyensúly felborult az emberben"

Az én szemszögemből ez rád is igaz,én téged nem tartalak normálisnak,hisz nekem az a szomorú és furcsa hogy egyáltalán látsz valami szépet ebben az árnyékvilágban..

"hogy ehhez segítségre - terápiára van szükséged" ha az a bizonyos segítő ilyen idióta dolgokkal jönne mint te is,boldogsámorzsák meg a ****** tudja mi,szerintem a rendőrök vinnének el a helyszínről mert tuti belemásznék az arcába..

Azt kellene megértened,bár kár magyaráznom,hogy nem csak a te embertipusod létezik..van akinek semmi nem okoz örömet,boldogságot,van akinek szenvedés az élet minden napja,életkörülmény,pénz,minden más függvényétől eltekintve.