Utálok dolgozni, de imádok élni. Mit lehet tenni?

Ezt

[link]

vagy itt

[link]

töltsd ki. A 4 betűs eredményt írd be a google-ba. Pl. INTJ

És olvasd el mik azok a tevékenységek amik a személyiség taípusodnak megfelelőek.

Valószínűleg olyan típus vagy akinek az irodai munka büntetés. Ad majd a legtöbb tippeket, mik azok amik passzolnak a személyiségedhez. PPl. rendezvény szervező ...

A lényeg hogy tudd hogy ki vagy, mi az ami magasabb élet minőséget biztosít neked, és mi az ami inkább kerülendő mert nem fogod jól érezni magad amikor csinálod. És ezért sikeres sem leszel benne feltehetően.

- Mondjuk ezt általános iskolában kellene tanítani, de szar a közoktatás. Ezért mindenki a sötétben tapogatózik, meg csinálja amit papi vagy/és mami megálmodott neki.

Az, hogy menjen programozónak mindenki mert az aztán űber-fasza lesz - ez butaság.

Minden személyiség típusnak máshoz van affinitása, ami magas életminőséget biztosít 4 típusnak, 4-nek megfelelőt, az a másik 4-nek szenvedés. Az utolsó csoport 4 típusának pedig maga a horror mert elzombisodik teljesen ha azt csinálja.

Mintha én írtam volna...igazából nem is kérdeztél,hanem csak kipanaszkodtad magad,tudom,mert 1000x tettem már ugyanezt.Nem tudom hány éves vagy,mióta vagy muszáj dolgozni,de el kell szomorítsalak,soha nem lesz jobb...Én kb 20 éves korom körül kezdtem máshogy szemlélni ez életet,imádtam csavarogni,kocsmázni,utazni,de akkor döbbentem rá hogy ha nekem dolgoznom kell akkor itt baj lesz.Gyűlöltem minden percet amit munkával kellett töltenem,a közeledő hétvégék tartották bennem a lelket,amikor a cimboráimmal elmentünk szórakozni,de a vasárnap mindig totál letargia volt,már reggeltől tiszta ideg voltam hogy holnap munka.Most 46 éves vagyok,és semmi nem változott,csak annyi hogy úgy bele vagyok fáradva hogy nem bánnám ha bármikor meghalnék és nem kéne tovább kinlódni,megváltás lenne.Mindig mondták hogy keress olyan munkát amit szívesen csinálsz..de könyörgöm,nem létezik ilyen!Ezt nem tudják megérteni,voltam én raktáros,hegesztő,traktoros,takarító,portás stb...47 munkahelyem volt eddigi életem során,volt ahol 1 napot dolgoztam volt ahol másfél évet,ez volt a max,hiába dícsértek egyes helyeken hogy milyen ügyes vagyok milyen szépen dolgozok,nem volt rám hatással,nem volt dicsőség,elment a fülem mellett,én mindig mindenhol csak az órát néztem mikor lesz már vége a munkaidőnek,mehessek haza sok mocsok ember közül,én voltam mindig mindenhol az első aki kilépett az ajtón.Próbáltam magánvállalkozóként,sok pénzt kerestem,pedig csak a munkák negyedét vállaltam el,de végül odáig jutottam hogy hiába kerestek folyamatosan,visszautasítottam minden munkát,hiába magamnak dolgoztam,úgy se ment..végül eladtam mindent.

Jelenlegi helyen 7 napja dolgozok,pénteken már szóltam hogy hónap végéig keressenek helyettem valakit mert felmondok.Megint elmegyek majd valahová,és tuti ott sem leszek sokáig..nem megy,nem tudom elfogadni az egész rendszert,így fogom leélni az életem..munka,fáradtan hazaesek,eszek,fürdök,egy film,alvás és újra munka..és ez megy éveken keresztül.Mi értelme ennek?

Olyankor érzem azt hogy nem teher az élet amikor nem dolgozok,máshogy látok mindent..Egyébként mindenem megvan ami az átlagembernek általában,megértő feleség,szép ház,autók,motorok stb..mégis ha dolgoznom kell akkor képes lennék mindent eldobni...Ezt azért írtam le hogy tudd nem vagy ezzel egyedül,van aki szeret dolgozni,van aki beletörődik,aki belefásul és csak csinálja..és vagyunk mi,akik nem képesek elfogadni,és tudjuk hogy ha nem megyünk dolgozni akkor egyszer elfogy a pénz,és nem lesz mit enni,nem lesz miből mulatozni..és menni kell,gyűlölettel,utálattal,de soha nem fogjuk megszeretni vagy elfogadni ezt a rendszert.Kívánom hogy hanekem eddig nem jött össze,neked legyen szerencséd,és nyerj annyi pénzt ami bőven elég ahhoz hogy életed végéig azt csinálhasd amit akarsz!

Szerintem meg tök igaza van a 13-as hozzászólónak, én megértem!!

Szóval nem az utolsó a bolond, hanem az, aki szerint normális az, hogy az ember végig szenvedje az egész életét....

Egyszer egy rokoni összejövetelen egymásra licitálva büszkélkedtek az emberek, hogy ki dolgozott már minél többet minél kevesebb pénzért, mert a munka nemesít meg az farag embert belőled meg blablaba. Aztán szedik a 20 féle gyógyszert állandóan a kórházakat járva, mert mindegyik le van robbanva és egy roncs.

Hát, kvára megérte! Ja, nem!

Igen, az értelmes munka, amiben az ember örömét leli, ami lelkesíti, ami megelégedésére szolgál, ami mellett van élete és ami nem építi le testileg-lelkileg-szellemileg, na annak van illetve annak lenne csak értelme!

De sajna csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy az IT legyen a szenvedélye! :XD

Aki manapság nem műszaki vonalon van, hanem mondjuk humán, netán bölcsész, művész stb EMBER, az nem tud mit kezdeni ezzel a mai profitorientált, technokrata világgal és neki minden nap egy szenvedés.

Szerintem az ember nem arra teremtődött, hogy csengőre keljen, csengőre pisiljen, csengőre ugorjon, mint egy majom. De még a majom sem.

A legnagyobb halál pedig az, amikor egy gondolkodó embernek droid munkát kell végeznie a többi zombi között. Na, ott lesed aztán az órát másodpercenként, és minden pillanata maga a pokol! :(

Persze, az ember tanuljon ki valamit, amit szeret, ami piacképes, amiben jó. Csak az a bibi, hogy ez a három nagyon ritkán találkozik egymással.

Szerencsések, akiknek megadatik!

De lehet, hogy azok is szerencsések, akiknek fngjuk sincs, hogy az egész életüket rabszolgaként élik és számukra ez az élet a normális..

1) vizsgáltassátok már ki magatok ADHDre!

2) ne menjetek lószarlapátolásról disznószart lapátolni, hanem vállaljatok olyan munkát, ami szellemileg is kihívás, de nem is gyötör le teljesen, és amiben láttok valami értéket is.

Ha mindenkötél szakad, sem tűzoltó, sem katona, sem vadakat terelő juhász (vagy éppen csokikóstolók) nem akartok lenni, akkor meg fektessetek be lakásba,részvénybe... persze szakembert megkérdezve, mi jó számotokra.

14-Te meg egy idióta.

16-Persze rögtön orvoshoz kell menni mert valaki nem leli örömét a munkában...

2 éve írtam a hozzászólást és azóta természetesen semmi nem változott,annyi hogy azóta túl vagyok még néhány munkahelyen és talán még annyi,hogy ha lehet még jobban gyűlölöm az életet.

"16-Persze rögtön orvoshoz kell menni mert valaki nem leli örömét a

munkában..." - milyen rögtön? 47 éves emberek is írnak. Ha valakinek fáj a térde, akkor aznap, másnap elmegy orvoshoz jó esetben. A csökönyösebb emberek 2-3 hét után. Valaki ledolgozGAT 20-25-30 évet úgy, hogy érzi, hogy mindenhol szar neki, akkor csak-csak fel kellene tűnnie, hogy valami nincs rendben vele... Ha nem akar pszichiáterhez menni, akkor menjen el coachhoz, pszichológushoz, vagy tanuljon ki egy szakmát, amit érdekli is őt. Szerintem baromira nem egészséges évtizedeket végigszenvedni százféle munkahelyen. Aki ezt nem akarja észrevenni... hát az szomorú.

Szerintem senkinek sem való a mókuskerék (ámbár tény, hogy valakinek el kell végezni az olyan munkát is. Csak sok időt nem javasolnék eltölzeni benne)

Isten ments, hogy beteggé nyilvánítsak bárkit!

Az ADHD egyébként sem betegség a szó szoros értelmében. Inkább egy működési mód. Azzal meg lehet tanulni élni. Aki nem boldogul vele magától, annak sem kell elkeserednie, vannak szakemberek, akik tudnak javasolni megküzdési módszereket, vagy van orvos, aki meg gyógyszert tud felírni, ami segítségével más módba tud lépni az agy.

Nézz utána, mielőtt ítélkezel!