Milyen trükköket alkalmaznak a kereskedők, boltosok?

Feltornásszák az érintett árú árát vagy 50 %-kal, aztán nagylelkű (40 %-os) "árengedményt adnak" a termékre. Ez főleg ünnepek előtt aktuális.

Az "add ugyanannyiért a portékádat, mint én", az a nyílt kartellezés, - ami normál esetben gazdasági bűncselekményt képvisel, - de hogy is lehetne tetten érni egy ilyen szintű kartellezést alkalmilag szerveződött, 10-12 standos "vásárokon"? -Sehogy!

Szokás a szavatossági időkkel is manipulálni, - ez akkor bolt, ha alkoholos filccel vagy kellően erős tapadású címkével megoldható a "biznisz".

Nem tudom, divat-e még, de a multiknál bevett szokás volt az, hogy gyanúsan előnyös lehetőségekkel bombázták - akkor még szórólapokon - a célközönséget. Aztán amikor odamentél a helyszínre, akkor derült ki, hogy "sajnos már elfogyott" az érintett cikk, mire odaértél, - de ha hajnali 03:00-kor lesátoroztál volna az adott üzlet előtt és "nulladiknak" jutsz be, akkor sem találtad volna a terméket, mert nem is volt. -Helyette a "kiürült polcok" mellett - jól látható helyen - fel volt stócolva az ipari hulladék, amitől valójában meg akartak szabadulni. És az emberek jelentős hányada úgy van ezzel, hogy ha már itt vagyok (és nem is olyan sokkal drágább vagy rosszabb, ami a szomszéd polcon van,) akkor már viszek ebből...

Szoktak úgy is "matekozni" az útonállók, hogy pénzügyileg pontosan jövedelmezőre kiszámolt "csomagkedvezményeket adnak". Ennek lényege, hogy az ember tízesével (vagy nagyobb kiszerelésben) halmozzon fel - az őt elvakító "árkedvezmény" hatására - olyan árukat, amelyekből valójában csak egy, maximum kettő darabra lenne szüksége. Arra a kérdésre a választ még ő sem tudja a vásárlás pillanatában pontosan, hogy mit fog kezdeni a 80-90 %-nyi felesleggel, de az árképzés annyira behülyíti, hogy elveszíti tőle a józan gondolkodás képességét és bedől az üzleti húzásnak.

Hasonlóan működik a vásárlásba integrált "ajándékozási" rendszer. Ezt a leginkább látványosabban olyan területeken lehet megfigyelni, ahol egy gyerekek számára népszerű pitiáner értékű játék vagy tárgy képezi az "ajándékot". Itt arra építenek gyomorforgató módon az útonállók, hogy a gyerek addig fogja rágni a kütyüért a szülei fülét, amíg meg nem vesznek teljesen feleslegesen valamit - a gyerek "ajándékáért" cserébe.

Aztán ott van a lejárt szavatosságú, ill. a szavatosság lejárati idejéhez közel álló termékek módszeres belekeverése a friss árúba. -Nem figyelsz, megveszed a krisztus előtti hulladékot, amit vagy ki is dobhatsz azonnal vagy fogyasztási kényszerbe visz, - ha nem akarod kidobni! Többnyire olyan áruknál csinálják ezt, ahol borítékolható, hogy nem fogsz visszarobogni vele külön a boltba, - mert neked sem éri meg a procedúra úgy energiában, mint pénzügyileg.

Aztán itt van a "sok kicsi, sokra megy!" effekt is, amikor úgy képzik az árakat, hogy azt feltétlenül a te károdra, felfelé kelljen kerekíteni a pénztárnál. Ők ezt azzal magyarázzák, hogy a "hangzatos árak jobban felkeltik az érdeklősét", holott csak annyi az egész, hogy az emberek igen túlnyomó hányada nem veszi a fáradtságot, hogy az általa végrehajtott vásárlások végösszegét számára kedvezőre sakkozza ki. -Itt egy forint, ott kettő, - de ha összeadná az ember, hogy ez éves szinten mennyi, sok ember meglepődne! Egy vásárló tekintetében ez még elhanyagolhatónak is tűnhet, de nem egy vásárlóról van szó és nem havonta egyszer!

Az internetes portáloknál bevett szokás, hogy megrendelsz valamit, de adott érték alatt nem is rendelhetsz - még szállítási díjért sem! A másik kedvencem, amikor világosan kijelölöd az árut - és annak mennyiségét - a választékból és nem azt - vagy annyit - hoznak. Mindenki másképp reagálja ezt le, - de sok balek ugyanúgy jár el, mint a "szuper akciók" esetében: ha már elhozták, fintorogva, de megveszi az esetenként sokkal sz@rabb és drágább lomot. Én kegyetlenül visszaküldöm ezeket, mert "én fizetek, te szolgáltatsz!" -Ha ez nem megy, akkor nem fizetek!

Szeretem azt is, amikor ötféle ár van egy termék alatt/felett egy olyan polcon is, ahol semmi más árú nincs a termék közelében. Ezeket sorsára szoktam hagyni, - nem érdekel, hogy "mire gondolt a költő"! Egyébként is a pénztárak egy "hatodik" árral szoktak ilyenkor operálni, - tehát marad a boltban a cucc, majd ha megtanulják, hogyan kell egyértelműen és hitelt érdemlően beárazni egy árut, akkor talán visszatérek a kérdésre!

Szoktak "félreértések" lenni az akciók kezdési, befejezési időpontjainál, - főleg a pénztáraknál derülnek ki a kicsi malacságok. -Ha a káromra próbálnak meg tévedni, kíméletlenül le szoktam sztornóztatni a számlát, - nem érdekel, hogy Sopronig áll Nyíregyházától mögöttem a sor, mert nem az én hibám, hogy nem képesek normálisan követni a saját áraikat!

"ötféle ár van egy termék alatt/felett"

Ilyenkor kötelessége a legolcsóbb áron adni.

Ha szólsz érte, meg is csinálják - csak jegyzőkönyv, feltartod a sort, stb.

Illetve volt már olyan, ahol mini betűkkel szerepelt, hogy az olcsóbb ár az csak törzskártyával jár. Itt sajnos olvasni kell.

Intersparban csinálják: akciósnak tüntetik fel a terméket. Sokszor figyelemfelhívóan. Aztán odamész a polchoz, látod, hogy NEM is az a termék van leakciózva. Egyszer majdnem bedőltem egy ilyennek. Láttam, le van akciózva a Borsodi Bivaly. Már vettem volna le a polcról, de szerencsére elolvastam az apróbetűt, hogy nem azt a fajta sört árazták le, mégis a Bivaly van odapakolva. Ami akciós volt, abból természetesen egy szem se volt.

Mert kihasználják, hogy az emberek csak az árakat olvassák el, a konkrét márkát már nem.

Meg olyan is van, hogy kombinált akciónál (egy terméket egy teljesen más termékkel összevásárolva kapsz) nem is lehet az egyiket kapni az adott akció időpontjában. Mikor lejár az akció, persze már előkerül.

Van olyan is, hogy nem adják oda a promóciós termékhez járó ajándékot.

Vagy mikor a 2-t fizet 3-at kap akcónál csak a termék márkanevét tüntetik fel pl Zewa. Aztán a pénztárnál derül ki, hogy csak a kamillás Zewára vonatkozik.