Mit csinálok én rosszul, ha konfliktusokba keveredek néhény kollégámmal?

Egyik felvetés, hogy még spiri és ezo körökben is mondják, hogy amit átélünk, azt az univerzum tükrözi ránk vissza. Másfelől: sosem szerettem a tévedhetetlenség illúziójában élni, mindig mindenért mást okolni. Kész vagyok felelősséget is vállalni.

Ugyanakkor nagyon fura tapasztalataim vannak mostanában a munkahelyemen, ahol 3 éve dolgozom, csupa férfi 20-56 év között sokfajta korosztály. Világéletemben arról voltam híres, mások által is elismert módon, hogy mindenkivel ki tudok jönni, nem vagyok békétlen, nem konfrontálódom feleslegesen és sosem, kezdeményezek vagy szítok feszkót, konfrontálódást. Eddig ez jól működött, 3 év alatt talán 2-3 összepattanásom volt pár emberrel, de múlandó volt mind. Valószínű ezek a maiak is múlandóak, csak meglep, hogy ilyen nem fordult elő velem, hogy 3 emberrel is kezdek fasírtban lenni pár hét alatt. Ebből kettő olyan, nálam nagyon sokkal fiatalabb srác, akik a nyegleségükkel, neveletlenségükkel húzták ki a gyufát, elmagyaréztam nekik, hogy ilyen stílusban nem illik kommunikálni, de képtelenek belátni, mind a kettő totál feljogosítva érzi magát erre a stílusra, elnézést egyik sem kér. Pedig - a többiek által is ugyanígy megítélve - totál nyegle, maias, leszaromkodó, flegma volt a stílus az egyiknél, a másiknál meg még agresszív is. De sem a célzás, sem a konkrét pacekba mondás sem segít. Inkább elhatárolódtam. (Ahogy tette más, ezeknél a srácoknál szintén lényegesen idősebb kolléga, akik szintén észrevételezték, hogy ezek a nyegle és flegma beszólogatások nincsenek a helyén. Ebből látszik, hogy nemcsak velem ilyenek.) De az igazi kakukktojás egy harmincas éveiben járó kolléga, akit többek is autistának meg szorongásos depressziósnak tartanak, valamiért unszizik velem. Teszi mindezt úgy, hogy alig van dolgunk egymással a köszönésen kívül. Feszkós volt velem, ezért megkértem, hogy beszéljük át, mi a baja, ha én bántottam meg, tisztázzuk le (mindezt úgy, hogy tizenévvel vagyok öregebb) stb. De ez az ember meg olyan kis bűnlajstromot állított össze velem kapcsolatban és a megbeszélésből nem egy közelítés lett, hanem egy mocskolás, korholás, vádaskodás, hibáztatás. A többieket is meglepte, hogy olyan dolgokat hozott fel hibámul, amiket más is elkövet és jelentéktelenek. Másfél-két évvel ezelőtt volt egy ügyetlen húzásom (mint mindannyiunknak szokott), de őszerinte ezzel én őt úgy felk...tam, hogy ez csak hógolyó volt, de azóta lavinává nőtt. De olyan dolgokat hozott elő, hogy pl egy közérdekű közleményt miért fotóztam ki és tettem be a közösbe, ahelyett, hogy kidobtam volna, és hasonló, a többiek által is triviális dolgokból lett a "lavina". De persze ő tévedhetetlennek állítja be magát, semmit nem képes elismerni, holott bőven vannak hülye dolgai neki is. A főnökünk is tud erről, ő azt mondja nekem, hogy szarjam le, vagy küldjem el bátran a ...csába...

Engemet az zavar kicsit, hogy nagyon éles összepattanások 3 évig nem voltak, most meg kezdődnek ilyen kis fura konfront-kezdemények.

Ami a kérdés, hogy én mit tehetek ezek ellen, illetve most én váltottam ezeket ki vagy sem? Látszólag nem, de nem szeretek mindenért mást hibáztatni.