Ki szokott munkahelyről WC-papírt csenni?

Szerencsére már nem, de mikor diákmunkás voltam, rendszerint loptam wc-papírt az irodából, ahol dolgoztam. Először csak saját célra (meg kellett fogni minden forintot, na :D ), aztán rákaptam a dologra, és, mivel koliban a wc papír mindig akkora érték volt, mint átlagembernek koronavírus idején, lehetett csereberélni cigire, sörre, kajára meg füvecskére. Akkoriban tényleg meg kellett fogni minden forintot, mert a koliban még fűtés és meleg víz sem volt pár hónapig, szóval budipapírt meg BKV bérletet nem vettem, cserébe volt egy kondibérletem csak azért, hogy heti kétszer meleg vízben moshassak hajat. Ja, a bkv-bérletet olyan szintű profizmussal hamisítottam (nebulo ragasztóval átragasztva a számokat régi bérletekről egymásra), hogy egyszer se tűnt fel senkinek... Vagy csak szartak bele, pedig minden nap metróztam.

Egy szó mint száz, nem vagyok büszke arra, hogy az egyetemi éveimben wc papírt loptam, aldis péksütikóstolókon éltem, és végig piáltam, meg füveztem. De én legalább nem alapítottam pártot, és nem folytattam a lopást diploma után a szobatársaimmal.