Első munkanapokon, hogy ne érezzem magam szorongóan?

Első munkanapon természetes a szorongás. Új hely, új környezet, új emberek, még ismeretlen egyben új elvárások. El fog múlni, talán hamarabb feloldódsz, ha leküzdöd a gátlásaidat és magad mész oda a munkatársakhoz munkaügyben kérdezni, ha nem egy szoros tréningprogramot követsz éppen, ahol minden perced be van osztva.

Ha a tréning-terv szoros, valószínűleg beosztanak valaki mellé, akinek a segítségével gyakorlati tapasztalatot szerzel és, ha éppen nincs munka, tudsz munkaügyben kérdezni, ő is eltereli a beszélgetést, ahol felszínes beszélgetéseket folytatva kicsit beszélgethettek más témákról.

A csapatba való beszokást az idő hozza, nem kell, hogy rögtön az elején egyenrangúként kezeljenek, szeressenek, neked sem az a feladatod, hogy ezen szorgoskodj.

Én speciel most vagyok ugyanígy.

Ez már kb 6. munkahelyen, van egy kis tapasztalatom.

Volt, hogy szerencsém volt és hozzám hasonló idiótákat sikerült találnom, vagy a generációs szakadék következtében a fiatalok eleve hozzám csapódtak.

De volt olyan, hogy egy zárt és számomra nagyon is távolálló közösségbe kerültem, lehúztam 1 évet, mert kellett a pénz.

De a legutóbbi olyan volt, hogy mérhetetlenül messze álltak tőlem. A tipikus primitív parasztok. Koszos ebédlő, káromkodás, egydimenziós világ...3 nap.

Tehát végletek, nem tudsz mit tenni vársz maximum ha muszáj, ha nem váts a "végtelenségig", mint most én.

Ez persze hely és pozíció függő, de első napon nem várnak el semmit, csak hogy ismerkedj, hogy milyen rendszerrel dolgoznak, mit csinálnak stb...

... sőt még szerintem első héten sincs kb semmi elvárás, csak hogy a minimumot teljesítsd és látszódjon rajtad a fejlődés.