Új munkahelyet keresnétek a helyemben?

11 éve dolgozok egy cégnél. Amikor ide jöttem ebben a szakmában pályakezdő voltam. Nem mondanám, hogy valaha is különösen elismerték volna a munkámat, de eleinte legalább volt benne szakmai kihívás. Szerettem magát a munkát, sokat tanultam, szerettem a kollégáimat, de a pénz az mindig is megalázóan kevés volt a munka mennyiségéhez mérten. (É.Kelet Mo.-ról beszélünk, több műszakos munkarendben.)

Most így 10 év után szerettem volna valami másban is kipróbálni magam. Egész pontosan a főnököm felmondott és én megpályáztam a helyét. A végzettségünk ugyanaz, a szakmai gyakorlatom meg jó pár évvel több, mint az övé, mert egyidősek vagyunk. Mi egy évfolyamon végeztünk az egyetemen csak ő más területen dolgozott 6-7 évig ez előtt.

Természetesen nem én kaptam meg az állását, hanem egy pályakezdő.

Bevallom nagyon rosszul esett és mivel már egy ideje úgy érzem, hogy számomra, itt sosem lesz szakmailag előre jutasi lehetőség, ezért feladtam, szeretnék váltani, de félek. Igazából sokáig elhitették itt velem meg a kollégáimmal is, hogy értéktelenek vagyunk és úgysem találunk másik munkát, viszont ők helyettünk bármikor, bárkit. Sokat felejtettem is az egyetemen tanultakból így aztán nem is tudom mihez kellene kezdenem. Ez az egész a szakmámnak egy egész kis szelete. Nagyon specifikus, így nehezen fogok hasonlót találni, vagy kezdhetek mindent elölről. Nem tudom, hogy álljak neki. Total kiégtem.

Gondolom az nem normális, hogy minden nap utalattal jövök be. Nem érdekel a munka sem az emberek. Lesz.rom csak teljen le a munkaido. Mindenki azt mondja a munkát nem szeretni kell, masnak sem öröm de most komolyan, mindenki utál bejárni dolgozni? Én minden egyes reggel úgy jövök, hogy remélem ma ránk dől ez az egész gyár.