Hogy enyhíthetném a bűntudatom amit egy munkahely elvesztése okoz? (hosszú lett, bocsi)

Szóval pár éve, felvettek volna a gyakorlati helyemre (gyár), de sajnos a feltételek akkor nem voltak kedvezőek nekem így nem kezdtem el ott dolgozni amit azóta is nagyon bánok. Utána eltelt sok idő, megpróbáltam emailt írni, hogy vállalnám a 3 műszakot, több féle munka is érdekelne, de sajnos semmi válasz. Amikor felvettek, akkor emailt kaptam az interjúról, ami talán életem egyik legjobb napja volt (de ott nem tudatosult annyira), de nagyon elszúrtam, az emailt is letöröltem azóta. Akkor igen, nem voltak kedvezőek, de ma már mindent elvállalnék csak ott dolgozhattam volna. Azóta lassan 1 év eltelt, de semmi reakció tőlük. Jelentkeztem ismét a profession általi hirdetésükre is, ami egy ideig volt elérhető, de akkor se kaptam választ. Tudom elszúrtam, de valamiért nagyon ragaszkodtam ehhez a helyhez, és reménykedtem még egy esélyben de úgy tűnik itt vagy mész, ha nem akkor szevasz..:( Egyszerűen nem tudok megszabadulni a bűntudattól, hogy ekkorát bénáztam és emiatt nem vettek fel. Nagyon hozzám nőtt a hely, gyakorlat miatt, talán ezért sem tudom elengedni bűntudat nélkül. Amúgy simán felvettek volna, de én csesztem el. Korábban amikor dolgoztam más munkában, akkor is erre a helyre akartam "menekülni" úgymond, és próbálkoztam is jelentkezni, de akkor nem jött össze, ez volt évekkel korábban, de évekkel később felvettek volna más pozícióra. Lehet, ha nem ilyen hamar próbálnám ezt, akkor talán sikerülne évekkel később? Nem számítana ha nem azonnal, de ha nem dolgozhatok ott soha, úgy érzem egy szilánk letört a szívemből és soha nem lehet visszaragasztani azt ami miatt örökre szomorúságban lesz ez az emlék.. pl.talán lecserélődik a gárda? Dolgoztam azóta máshol, de folyamatosan bánt a dolog, hogy nem fogadtam el pedig nagyon akartam volna, csak megijedtem mindentől...Tudom hogy ilyesmit nem szabad csinálni, és nem lenne más munkáltató aki felvenne, de nem tudok elszakadni tőle. Néha még fogom magam és meglátogatom a helyet persze kívülről, csak nézem és fojtogatnak az érzések. Azóta persze hagytam a dolgot, próbálom elfeledni de nagyon nehezen megy, sokszor sírok miatta, álmatlan éjszakáim vannak, mert folyton azon gondolkodok hogy milyen lett volna ha már az első lehetőségkor elfogadom. Köszönöm ha elolvastad, remélem lesz olyan aki segítőkész választ is tud adni, vagy legalább nem kötekedően válaszol. Persze a negatív véleményeket is elfogadom hisz megérdemlem, mert tök hülye voltam de szeretnék véget vetni ennek a bűntudatnak ha egyáltalán jó jelzőt használok erre. **