Csak én vettem észre, hogy Budapesten fele annyit kell dolgozni mint vidéken?

Tehát egy vidéki segédmunkásnak nem ugyanaz a leterheltsége mint egy városi gyári biorobotnak?

Érdekes... Az nem merült fel esetleg, hogy a gyári betanított munka az alapból sokkal kímélőbb, mint az egyik leginkább fizikailag megterhelő munkakör az építőipari R1 munkatárs?

Nem új dolog. A Fővárosi mikró, közepes vállalkozások könnyebben szereznek megrendelőket, több a munkájuk. A vidéki vállalkozóknak kevesebb munkájuk van, kevesebb hasznot termelnek. Vidéki vállalkozás foggal körömmel ragaszkodik a megrendelőkhöz, hogy ne veszítsék el őket. Mindent megteznek, hogy versenyben tudjanak maradni. Továbbra ott legyen a zsebükben a vállalkozói igazolvány és még a családjuknak is nagyon jó életszínvonalat tudjanak biztosítani. Ezért jobban mennek a trükközések a fizetésekkel, bejelentésekkel, adókkal stb. Egyes régiók elmaradottsága nagyban hozzájárul ki mennyit visz haza. Ahol több a vállalkozás, több a megrendelő ott jobban pörög a gazdaság, jobbak a fizetések. Másik része, hogy fele annyit kell dolgozni: van pénze a vállalkozásnak 6 embert foglalkoztatni és nem csak 4 embert. A vidéki vállalkozónak már nagyon fáj az a plusz 2 ember. Ezért nagyobb a hajtás.

Ez volt a vidéki "Döbrögi Művek" féle kft.

Külföldi multiknál (pl.:autógyárak) más a helyzet. Az anyacég mögött euró milliárdok vannak. Az már más, hogy a magyar menedzsment miként tud gazdálkodni a gyár pénzével. Az elsődleges célja a 24 óra munka 0 bérért. Elkezdik feszegetik a határokat hol van az a bér, amikor jelentkeznek a munkavállalók és nagy eséllyel ott is maradnak. Keveset nem adnak mert azzal leállna minden, de túl sokat sem mert akkor kevésebb pénz marad a vállalatnak. Ezért érzi azt a munkavállaló nem sok, de nem túl kevés. Pont annyi amivel még holnap betud menni dolgozni.