Mennyire normális, ha a régi dolgozó véleménye szerint dől el, hogy az új dolgozó marad-e? Minden munkahely ilyen?

"tanultabb, ill több tapasztalata van, mint a régóta ott lévőknek."

9es vagyok, nálunk is volt ilyen ember. De hiába volt ott a neve előtt a Dr és hiába dolgozott régóta a szakmában, egy laikus is logikusabban gondolkozott mint ő. Egy dologhoz értett nagyon, mások bszogatasahoz. Szóval önmagában a végzettség és a tapasztalat nem jelent mindent.

5

Biztos van olyan ember akit te írsz, de vannak a kollégák között olyanok is akik nem fognak rosszat mondani az újra csak azért mert olyan amilyen. Tehát nem egy vélemény van.

A másik amit pl a főnök nem biztos hogy lát, hogy áll a munkához. Volt olyan új kolléga aki ezerrel teljesített mikor ott volt a főnök és amikor az kitette a lábát akkor döglött. Akkor csak tudnia kell ezt a főnöknek a régi dolgozótól mert magukat szivatják meg ha ilyen emberrel kell együtt dolgozni.

Teljesen normális, hogy a régi dolgozók véleményére kíváncsi a vezetés. Különösen, ha volt valaki, aki betanította, akkor a ő véleményére különösen kíváncsi.

Előfordulhat, hogy valaki elvileg azt tanulta, elméletben tudja is, de nem talpra esett, nem tud váratlanul fölmerülő problémákat jól kezelni - és azon a munkahelyen meg fontos lenne. Másik munkahelyen meg nem gondolkodni kell, csak vita nélkül végrehajtani, amit mondanak. Ott meg pont az a baj, ha valaki mindig meg akarja váltani a világot, folyton újítani akar, és mint a kisgyerek, mindig visszakérdez, hogy miért kell ezt vagy azt csinálni. Nem mindenhol ugyanolyan emberre van szükség és nem is ugyanolyanok az emberek. Ez így van rendjén, és mindenkinek az a jó, ha olyan ember dolgozik azon a helyen, aki oda való.

A főnöknek meg nincs ideje arra, hogy 3 hónapon át azt lesse, milyen az új kolléga. Nyilván azokat kérdezi majd, akik vele vannak.

Előző vagyok.

Valaki fölvetette, hogy más párttal szimpatizál vagy meleg, és azért nem akarnak vele dolgozni. Nos, nagyon csacsi az a munkavállaló, aki az első pár hónapban ilyeneket tereget ki magáról. Dolgozza be magát, ismerje meg a kollégáit emberileg is, aztán majd lassan-lassan szóba kerülnek személyes témák is. Ha akarja, majd akkor elmondhatja. Hozzáteszem: nálunk soha nem téma a politika, még úgy sem, hogy egyik kollégám kárpátaljai magyar (szülei most is ott élnek), vagyis ez a háború közelebbről érinti. De a magyar politikusokról soha nem mondott se pro se kontra semmit. És van olyan kolléganőm, akiről tudom, hogy régebben leszbikus kapcsolatban élt. Annyira nem beszél a magánéletéről, hogy az újak szerintem semmit se tudnak erről. És én se tudom, hogy azóta is azzal a nővel él-e együtt, vagy mással, vagy egyedül. Soha nem mond olyat, hogy a "párommal ide mentünk, ezt csináltunk" stb.

Egy egyedülálló férfikollégám maximum az autójáról szokott beszélni.

Én meg a két gyerekemről meg a kertemről.

Ha nem kerülsz kifejezetten baráti kapcsolatba valakivel, akkor nem kell kiteregetni a magánéletedet munkahelyen. Ezt üzenném 5. és 7. válaszolónak.

15-ös, mondjuk erre valóban nem gondoltam. :-)

Ilyen esetben azt tanácsolnám, hogy politikában mindent hagyjon rá a másikra. Akkor is, ha a másik a legblődebb dolgokat szajkózza. Pl. nálam a Gődény-hívő, vírustagadó oltásellenesek azok, akiket kb. sült bolondnak tartok, de ha valaki ilyen nézeteket hangoztatna előttem, annyit mondanék, "ja, ja" és kész.

A magánéletről meg, ha valaki pl. meleg, legegyszerűbb, ha azt mondja, hogy egyedülálló.