Miért szabadított ez fel ennyire?

2 évvel ezelőtt a főnököm az én érdekemben elküldött egy munkahelyről, ahol az egyik kolléganő teljesen kikészített, azzal hogy folyamatosan túllépte a hatáskörét és úgy éreztem figyelmen kívül hagy és rendelkezik felettem, pedig egyáltalán nem a felettesem. Ezek után pedig annak ellenére, hogy házas volt, titokban összejött egy kollégánkkal, akivel nagyon jó barátságban voltunk. Végül lelépett a férjétől és ekkor derült ki számomra is a dolog, habár már korábban éreztem, hogy van valami kellemetlen titkolózás a levegőben, mindez persze az egész cégre hatással volt, a legtöbben kellemetlenül érezték magukat a helyzettől, de nagyon diszkrét közeg volt így ez is utólag derült ki a számomra.

Ezek után a srác kb ghostingolt engem, személyesen mintha semmi nem lenne dumáltunk sokat, még utolsó alkalommal is, aztán mikor eljöttem már nem válaszolt semmire. (azelőtt egyébként munkán kívül is szerveztünk közös programokat)

A főnököm úgy küldött el, hogy látja hogy nagyon pocsékul vagyok itt és bár nagyon szeret, nem volna helyes megkötnie engem itt, mert rossz nekem. De a kolléganőt annak ellenére, hogy ő is elismerte hogy nagyon toxikus a jelenléte nem küldte el, el is mondta, hogy azért mert a srác akivel összejött nagyon fontos a cégnél, és félti vele a kapcsolatot.

Azt hittem már magam mögött hagytam ezt, nem akarok ezzel foglalkozni, de most értesültem róla, hogy ezt a kolléganőt végül nagyon viharos körülmények közt mégis menesztette a volt főnököm, és egyszerűen ez mintha felszabadítólag hatott volna, elképesztően jó érzést keltett. De nem tudom miért, nem volt bennem bosszúvágy vagy ilyesmi. Csak akkor nagyon mélyen voltam emiatt, és talán nem volt befejezése a történetnek, csak félbeszakadt.