Mostanában egyre több a pályakezdő fiatal, aki rögtön akar sok pénzt keresni minimális munkával?

Veled egyidős vagyok, én inkább úgy mondanám, hogy nem képesek áldozatokat hozni a szakmai tapasztalatért.

Én igenis fenyegetve éreztem magam, mikor 20 évesen nem volt munkatapasztalatom és igenis bevállaltam a fos munkát fél évre, majd a szakmámban szintén fél évre az alulfizetett munkát, mindezt egyetem mellett, hogy utána jól menjenek a dolgok.

És mindenkinek javaslom is, hogy dolgozzon, amíg tanul, mert diákként könnyű dolga van null tapasztalattal elhelyezkedni.

De a többség (korombeliek) azon hisztiznek, hogy mindenhova tapasztalat kell és nem bírnak elhelyezkedni. És hiába mondom, hogy de add le a jelentkezésed, legfeljebb nem vesznek fel, örülj, ha hozzádvágnak egy szakmaibb állást, fogadd el, fél évig igazán ki lehet húzni azt a heti 20-30 órát szar pénzért, utána viszont bőven te leszel alkupozícióban.

De nem, várják a tökéletes állást, nem értik meg, hogy mennyit ér a tudásuk vagy mennyire tűnnek megbízhatónak kívülről.

Inkább leadja a jelentkezést egyetlen helyre, vár, hogy majd onnan választ kap, addig nem is keres semmit, aztán az idő csak ketyeg. Aztán mikor végre leesik neki, hogy ez egy "nem" a munkaadó részéről, akkor már megint eltelt 2 hónap. Beiratkoznak mindenféle anyámfüle képzésekre, hátha azzal a papírral majd jobb lesz, de üvölt róluk, hogy nem a papírral kellene foglalkozni, nem amiatt nincs munkájuk (én támogatom a tanulást, nekem is több diplomám van, de nem ilyen motivációkkal).

Hát sztem mindenki akar jól keresni.

Viszont qrva sokan keresnek minimalbert! Azzal lakast sem tud venni!

Igazad van kérdező. Sok frissdiplomás kis zöldfülű már rögtön vezérigazgató akar lenni. Hatalmas egójuk megmarad egészen az első komolyabb kudarcukig.

A kedvencem, mikor 0 hozzáértéssel oltogatják azokat, akik már 35 éve a szakmában vannak. Nálunk nem kimondottan újak, de fiatalok és iszonyú kevés tudásuk van.