Hogy bírják az emberek több éven át a gyártósori rabszolgamunkát?

Én gyárban dolgozom soron 5 éve.

Én imádom

3 műszakba jarok

Ülő munka, bár a kezemnek megeröltető volt az elején.

De most már olyan könnyű és annyira jó a társaság hogy nem hagyom ott ha nem muszáj 😁

Boztos gyártól és társaságtól is függ.

Én diákmunkásként voltam, nem tudnám megszokni, nem is értem hogy bírják az ott lévők. Meg azt sem, miért elégednek meg ennyivel.

Én konkrétan ott határoztam el, hogy kezdek valamit az életemmel, mert a gyári munka az értelmetlen létezés.

Korán keltem, későn értem haza, keresni nem kerestem vele, és az egész lélek ölő volt. Néha mondjuk lehetett beszélgetni és leginkább azok voltak fix dolgozók akik gépkezelők, vagy társasági munkakörben voltak ahol volt kihez szólni.

Nekem az volt a feladatom, hogy műanyag fogasokat kellett sorjázni, és zsákolni X darabonként. A gép meg csak küldte, küldte, küldte. Ha az előtted lévő műszak lelépett 5 perccel korábban és nem szólt onnantól már elúsztál egész napra.

Leginkább az egésznek az értelmetlensége zavart, hogy nem teremtek semmit csak egy kerék vagyok a gépezetben. Egy biorobot. Akit csak azért alkalmaznak mert olcsóbb az olcsó, szarul előállított terméket egy biorobottal sorjáztatni, zsákoltatni, mint venni olyan gépeket amik ezt alapból megoldják.

De volt olyan munkám amit szerettem.

Autó alkatrész elosztó bázis. Jöttek be a rendelések, amit egy gép nyomtatott. Olyan volt mint a nyugta a boltban, rajta voltak a termékek, kódok. Azt kellett összeszedni.

Egyre több részére engedtek a raktárnak, egész nap mozgott az ember, voltak normális szünetek, ahol lehetett kicsit csevegni. ÖSsze lehetett álni 2-en is listázni. Meg voltak hosszú listák vagy volt, hogy 2-3 tételesek, amit össze gyűjtött az ember és mehetett.

Nem csinálnám évekig, de szerettem.