Másnak sincs semmihez kedve munka után ?

A monitor előtti munkavégzés, a képernyő folyamatos bámulása, a szellemi koncentráció az, ami borzasztóan lemeríti az agyat. Egyszerűen ez így együtt olyan fáradtságot okoz, ami után az embernek sokszor élni sincs kedve.

Én is dolgoztam fizikai munkásként évekig, az sem volt jó, mert a 8 órányi álldogálás után sokszor majd szétrobbant a lábam. De utána pihentem fél órát, és estig tettem-vettem otthon. A szellemi fáradtság egy teljesen más dolog, mióta informatikusként dolgozom, én is érzem.

Ilyenkor a séta és a sport sokat tud segíteni.

Jaj de ismerős! Én is szintén 3 éve dolgozok ilyen helyen.

Én viszem az egész irodàt. A rendelésektől kezdve a munkaszervezésig mindent. Ügyet intézek, két könyvelőhöz járok stb stb. Most meg bejött egy pályázat évvégén.Brutál sok az érdeklődő. Hónap végéig ez az őrület lesz sajnos. Két ünnep közt is dolgoztam. Most meg már muszáj vagyok hazahozni is munkát mert nem végzek. Este örülök ha alszok. Úgyhogy teljesen megértelek. Sajnos. Nem abból áll az irodai munka, hogy arrébb raksz két papírt, majd netezel délután 4-ig. Buta aki ezt gondolja.

N

Én nem irodában dolgozom, fizikailag sem olyan nehéz. Inkább a munkaidő húzós, 9 óra.

De bárhol is dolgoztam eddig, munka után úgy éreztem magam, mint a mosott rongy. Teljesen leszí, testileg, agyilag. Szerintem a tudat alatti stressz, készültség, megfelelési kényszerek. Pedig én még nem is vagyok az a sztahanovista tipus .

Mikor hazajövök, úgy érzem, legszivesebben bebújnék egy oduba. Összedobok valami kaját és bekuckozok a csendes szobába. Csipegetek, olvasgatok, bambulok. Egyszerűen nem vagyok képes másra. Ha szabadnapjaim vannak, úgy a harmadik napon kezdem érezni azt, hogy újra egyben vagyok, testileg,szellemileg, hogy összeálltak ismét a fejemben a munkától zilált gondolatok és feltöltődtem kicsit.

#13

Tehát dolgoztál egy (1) helyen ahol lusták voltak a kollégáid, és akkor tényként kezeled hogy többmillió ember lusta a világon. Oké.