Érezted már úgy,hogy neked semmi nem jön össze? Hogy nincs veled a szerencse?

Az elmúlt fel évben igen. Mert így is van.

De! Az soha nem érdekelt, hogy kinek másnak mi sikerült. A fókusz magamon van. Sajnos nálam tényleg balszerencsés dolgok jöttek egymás után: munkahelyet valtottam, de rossz volt és nem Jött be. Máshol megint átcsesztek a pénzzel. Ahova felvennének proli hozzáállással vannak. Egy közeli rokonom meg is halt most... ilyenek.

Aggódom édesanyámért is.

Viszont hiszem, hogy semmi nem történik ok nélkül. Iszonyat megterhelő ez az időszak, amiben vagyok, de sokat tanultam belőle, és bár néha összetörök úgy érzem, és kerülhetett a pánik és szorongás, depresszió is... de bízom magamban, felkelek, erőt veszek magamon és bízom magamban.

Az emberek nagyon hasonlóan kríziseket élnek át. Nálam ez egy kicsit elhúzódó pokoli időszak, de egyszer véget kell érnie ennek is. Ahogy máskor is véget ért.

Nem foglalkozom vele más mit csinál, mert tudom hogy más meg engem irigyel aki xart sem tud hogy valójában milyen nehéz is amin átmentem/átmegyek.

Egy xar helyzetből meg kell próbálni mielőbb kimászni, ennyi. Nem mindig rajtunk múlik ez mikor jön el.. de aki próbálkozik az általában hamarabb is kikerül belőle, minéha csak feküdne a mocsárban és másokon meg a körülményeken keseregne csak egész nap.

A tavalyi évben úgy februártól kezdve, egészen október közepéig, és szinte állandóan. Abban az időszakban egyszerűen semmi sem jött össze és eléggé magam alá kerültem emiatt.

Nem vagyok rá büszke, de sajnos elég mélyre süppedtem az önsajnálatba, depresszióba és szorongásba. Tudtam, hogy gáz van, mégsem akartam beismerni ezt senkinek sem, legfőképp a hozzám közelállóknak és magamnak nem.

Viszont, valahol nyár közepén elégeltem meg, de véglegesen, a saját mentalitásom és próbáltam magam jobb útra terelni, pozitívabban gondolkodni és magamra fókuszálni. Elkezdtem edzeni, néha kicsit meditálni és arra összpontosítani, hogy innentől már csak jobb jöhet. Olyan dolgokat kezdtem csinálni, amik jó érzéssel töltenek el/örömet okoznak és ebbe az örömbe kapaszkodtam.

Nem volt egyszerű, pláne az első lépések, és bár még mindig messze a vége, már érzem, hogy jó úton járok.