Jogosan érzem magam rosszul?

Van egy kolléganőm, akivel nagyon jó kapcsolatot ápol(t)unk: egymás támaszai voltunk a nehezebb időszakokban, és - mivel mindketten szinglik voltunk az elmúlt kb. másfél évben - a társkeresés terén is sok mindent meg tudtunk beszélni, kb. egymás vállán sírtunk, és ez nem túlzás. Nekem tavaly ért véget a legutóbbi kapcsolatom, neki korábban, a volt munkahelyén, de még mindig visszasírta azt az illetőt. Aztán egyszer csak - ez idén év elején történt - elárulta nekem, hogy beleszeretett az egyik kollégánkba. Az illetőnek is elmondta, de az azt mondta, csak barátként gondol rá. A kolléganőm már ott tartott, hogy elmegy innen, teljesen össze volt törve stb. Sokat beszélgettünk, tartottam benne a lelket, és így tovább, míg nem jött az újabb fordulat: a kollégánk, akinek szerelmet vallott, rájött, hogy tul.képpen neki is bejön a kolléganőm. És nagyjából egy hónapja összejöttek.

Azóta sülve-főve együtt vannak, engem a kolléganőm, akit egyébként barátomnak tartok (tartottam?) soha nem keres, még csak üzenetben sem (arra már gondolni se merek, hogy együtt menjünk haza, pedig egyfelé lakunk, és régen ez rendszeresen megtörtént). Pár napja, amikor váltottunk néhány szót a munkahelyen, megkérdezte, hogy vagyok, illetve azt mondta (magától, én semmi ilyenre nem utaltam), tudja, hogy elhanyagol engem, és ha bármikor szeretnék vele beszélgetni, szóljak. Normális hangnemben mondta, de erre nem tudtam mit mondani, mert eléggé megalázónak érzem, hogy kb. "bejelentkezzek" nála egy beszélgetésre, mintha ez már csak nekem lenne fontos.

Ti mit gondoltok erről? Én fújom fel? ... Annyit még hozzátennék, hogy örültem, amikor összejöttek, mert tényleg a poklok poklát járta meg az elmúlt években a kolléganőm (a volt szerelme miatt, főleg), most viszont már néha azon kapom magam, hogy nem tudok örülni. Főképp, mert a munkahelyen se tudunk azóta rendesen együtt dolgozni - folyton úgy rendezik a dolgokat, hogy ők ketten együtt lehessenek, és még ha egy adott munka kapcsán el is kélne ott a segítség egy harmadik embertől, egyszerűen érzem, hogy nem kellek oda. Ma is felajánlottam a segítségemet vmi kapcsán, a kolléganőm úgy tett, mintha megörülne neki, és fontolóra venné, de aztán szépen kihagyott az egészből, és még csak nem is jelezte, hogy nem él vele, hagyta, hadd vegyem észre magamtól.

Szerintetek ez csak a rózsaszín köd, és idővel megint keresni fogja a társaságom?