Egészségügyben dolgozók, hogy birkóztok meg vele, hogy ennyi halállal szembesültök? Hogy élitek meg, amennyiben haldokló ember közelében kell lennetek? Voltatok már szemtanúi halálnak?

Más az, amikor a saját hozzátartozód haldoklik és más, amikor egy idegen. Nyilván mindkét esetben sajnálod az illetőt és megvisel a dolog, de a személyes érintettség nélkül annyira azért nem.

Másrészt vannak olyan betegségek, ahol bizonyos idő után a halál kb. a legjobb dolog, ami történhet az emberrel, mert akkor legalább nem kell tovább szenvednie. Aki sok ilyet lát, az nem feltétlenül a létező legnagyobb tragédiaként, hanem sokszor inkább megváltásként tekint a halálra.

3 elég jó tényeket írt. Amikor az én közeli családtagom már egy jó ideje szenvedett és rá sem lehetett ismerni, és semmihez nem volt ereje sem, és csak szenvedett.. Na akkor már minden hívásnál én is arra gondoltam, hogy vajon ez lesz-e az. É amikor végül tényleg az a hívás volt az, egyszerre sírtam, és egyszerre éreztem megkönnyebbülést. :(

Egy mentőápoló segéd ismerős régebben azt mondta, hogy hozzá lehet azért szokni, meg a mindennapok során az empátia is csökken, és nem viseli ugyanúgy meg mint az elején.

Egyébként biztos vannak olyan betegek, akiket ismernek valamennyire mert bent vannak, beszélgetnek akár viccelődnek is velük, stb, és gondolnak rájuk azért olyankor, hogy mi lehet velük. Szerintem nem egyszerű lelkileg hozzáedződni, de ez én vagyok.