Ha mai napig az írásom egy táblán van a munkahelyemen, de senki nem törölte le, holott évek teltek el. Viszont, azt érzem, hogy a munkám nem jelent semmit. Akkor szabi alatt, az ember más szemmel tud tekinteni a munkahelyi dolgokra?

Az a szerencse, hogy meg lehet ismerni a stílusodat.

A többiektől kérdezem: kiderült valaha, bármelyik kérdésénél is ennek a kérdezőnek, hogy valójában mire kíváncsi?

#1, szerintem egy erősen traumatizált emberről van szó, aki kiírja magából az összes valós és vélt sérelmet, amit elszenvedett a munkahelyén az élete során.

Egy kérdésből kiderült már, hogy valami 20 évet húzott le egy trágya helyen.

Amit én tippelek:

Az írását fent hagyták egy táblán a munkahelyén, vagyis lehet, hogy megbecsülik, szeretik, szeretik bámulni a kézírását, mert olyan szép. A kérdezőtől nem akarnak megválni.

Ám a kérdező úgy érzi, hogy a munkája nem jelent semmit, felesleges dolgozó, fél, hogy nem lesz a hely hasznára. Meg akarnak tőle válni.

Most, hogy szabit kapott, pihenéskor, amikor nincsen stressz, van ideje átgondolni a helyzetet, és kérdés, hogy hogyan tekintsen a munkahelyi dolgokra? Vajon szeretik őt ott vagy nem?