Miért élnek vissza a munkáltatók a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetével?

Pedig csak veled hitetik el,hogy munkaerő többlet van. Barátnőméknél 3 ból felmondott egy csaj, így az egyik boltot a főnök viszi, már 2 hónapja nemtalál embert.

Én fémiparban dolgozom. Cnc esztergára 1évig keresgéltek épkézláb embert sikertelenül, végül egy vállalkozó szellemü lakatost tanítottunk meg, utana ment iskolába.

Ne félj a szakemberekből felelmetes hiány van, már erős a munkaerő elvonzás is..

Rugjon csak ki,de nem közös megegyezéssel,hanem indokkal vegkielégítéssel.

Ezekkel a "szabotálásokkal" az a baj, hogy minél többször kerül egy ilyen helyzetbe a munkavállaló, annál kevesebb helyre mer jelentkezni a továbbiakban, hisz ilyenkor elhitetik vele, hogy ehhez sem ért, ahhoz sem ért, pedig csak okot kreálnak, hogy megszabaduljanak tőle.

És ha az ilyenek miatt ez a munkavállaló tönkremegy (anyagilag is, lelkileg is), elveszíti a lakhelyét, leépül, depressziós lesz vagy ki tudja mi történik még, ki vállalja a felelősséget? Az ő magánügye és béna volt, így járt? Nem az ő magánügye. Más állásával való játszadozás -főleg egy ilyen helyzetben- olyan társadalmi bűn, amire nincs bocsánat.

Lehet azt mondani, hogy a munkáltatónak joga van eldönteni, hogy ki dolgozzon nála, és ki nem. Ahhoz viszont nincs joga, hogy elvegye a munkavállaló önbizalmát, önértékelését, olyan szinten, hogy a továbbiakban ne tudjon, ne merjen bármit elvállalni. Pláne azzal nem, ha ilyen általa rafináltnak gondolt szenny módon szabadul meg tőle, akár kényelmi szempontból, akár a munkatörvényen kiskaput keresve.

Nem, nem a törvényíró a felelős.