Más is érez így mióta dolgozik? Mit lehet tenni ez ellen?
Több helyen is dolgoztam már, de mióta munka van az életemben, szinte folyamatosan úgy érzem, mintha elveszett volna belőlem valami lényeges.
Nem tudok kibontakozni, nem vagyok "önmagam", nem tudok eléggé befelé figyelni. Egy szóval: szét vagyok esve.
Ez súlyosbodik, ha túl sok a feladat és/vagy nagyon figyelnek, ellenőríznek, irányítani akarnak.
Mikor olyan helyen dolgoztam, ahol nem volt nyakamban főnök, akkor szimplán fáradt voltam, de azért volt még munka mellett másra is egy kis energiám, de a mostani helyen nyakunkra jár, visít, kamerázik, követelőzik és minden energiám elszívja.
Persze nem is szándékszom sok évet itt tölteni, de jelenleg ez van.
De bárhol is dolgoztam, midig bennem volt egy olyan érzés, mintha vissza akarnának kényszeríteni gyermekcipőbe és korlátozva lennék abban, hogy szabad, felnőtt, önálló, erős személyiség legyek.
Fiatalabb koromban és mikor volt hosszabb rövidebb munkanélküli időszakom, akkor pár hét alatt elkezdtem magamra találni, tanulni kezdtem, visszatért az energiám, ismerkedtem, kreatív hobbijaimmal is foglalkoztam. Most újra dolgozok és annyi az életem, hogy munkába be, munkából haza és ha itthon vagyok, csak bambulok mint egy zombi, filmeket nézek, ahoz még van kedvem. Üresnek, enerváltnak érzem magam, pedig tanulnom kellene (esti gimi), de nem érzek semmire inspirációt. Zilált vagyok lelkileg és legszívesebben csak elbújnék egy oduba, hogy nyugtom legyen. Más is érzi ezt?
Mit tehetnék ez ellen? Ezer dolog foglalkoztat, de nincs rá elég időm, sem erőm. Egyre inkább úgy érzem, megbolondulok.
Nem veled van a baj.
Bár lehet csak a szimpátia beszél belőlem,viszont én úgy vagyok vele,hogy ha dolgozok akkor semmire sincs erőm.
Időm van,mert 24 óra egy nap,viszont 8-10-12 az a fele,aludni is kell ekkora megterhelés mellett,és egyszerűen már a zenehallgatástól is bűntudatom van,mert nem alszok.
Akkor meg ne csodálkozzak,ha másnap mosottxar vagyok.
Ja,és én se szeretném,ha csak ebből állna az életem.
100 év múlva nem fog meghalni senki,hogy ha én jó minőségű életet élek,és nem örökké a legolcsóbbat keresem mindenből.
Sőt,a föld erőforrásai sem fognak eltűnni,és ennyit mint ember bőven megérdemlek.
Na de nekem is volt ilyen időszakom,és nagyjából én is csak bambultam,filmeztem,stb.
De egyébként én arra hajtottam mindig,hogy valami olyan helyet találjak ahol a fizetésemért annyit is kelljen dolgoznom,mint amennyit fizetnek.
Tehát a xrér-hgyér pont annyit fogok dolgozni.
Vagy legalábbis a legkevésbé megerőltetőt.
Semmi értelme ezerszer jobban megszakadni ugyanazért a pénzért,kivéve ha élettelen akarsz lenni.
80 évesen max annyit tudsz mondani,hogy csak aludtál és dolgoztál,és a sok munkamániás kiégett senki meg ezt még helyesli is.
Én olyan melót akarok,ami illik is hozzám,valami amihez nem robotagyúnak kell lenni,hogy fejben tartsak mindenféle szükségtelen dolgot,meg stb.
Inkább valami változatosat,valami olyat ahol gondolkodni kell,és olyat ahol érzem hogy fontos amit csinálok.
Azaz valami olyat,ami az én területem,mindannyian másban vagyunk jók.
De azt semmiképp sem tudom elképzelni,hogy olyan fontos a melóm hogy bárki más elvégzi és kész vége.
De persze álmodozok mint hófehérke amíg hat a lila cuccos.
Átérzem,spórolj össze amennyit tudsz,és tűnj el!
Menj külföldre,elegendő pénzel menj ki!
Úgy a biztos,ne bízd a véletlenre!
És ne is gyere haza,a magyar társadalom 99%-a már ugyanolyan,nem éri meg rájuk nézni sem.
Sablonok vannak,és azért nem általánosíthatsz mert van 5 másik sablon,akik például nem ugyanolyanok mint az 5 másik sablon.
És a sablonok száma pedig véges.
Amúgy is a vér 90%-a török,mongol,tatár...
Nincs okod nagy patriótának lenni...
Na igen, én is gy vagyok vele, hogy kis pénz, kis munka. Csak legtöbb helyen előbb utóbb észreveszik és jön a fenyegetés, zsarolás, követelőzés, én pedig nem az a fajta birka vagyok,akivel ezt sokáig el lehet játszani. Egyszerűen nem ismerek el semmiféle hierarchiát, felnőtt ember vagyok, nekem ne parancsoljon egy mitugrász. Nem tudom eltűrni az igazságtalanságot sem, hogy minimális fizetésért maximális teljesítményt vár.
Férfiként még lehet az embernek szerencséje szakmunkásként. Nőként ez már eléggé felejtős, ha csak nem lesz műkörmös vagy szempillás, de már ebben is telített a piac.
Azért tanulok, hogy több esélyem legyen valami kényelmesebb munkára.
És az angol miatt, mert igen, én sem szeretek itt élni, ebben a porfészek országban, bár most a covid cirkusz miatt sem tudom, merre lenne érdemes indulni, ahol tényleg élhető élet van.
A magasvérnyomás kipipálva...
Egyik előző munkahelyem miatt olyan stressz volt bennem és kimerültség, hogy pánikroham szerű rosszullétek jöttem rám és már álmomban is a munkahelyemen voltam.
Azóta a pánikrohamok elmúltak és nem álmodok a munkahelyemmel. De jó lenne valami módszer, amivel ha itthon vagyok, lenyugodhatok és visszanyerhetem az inspirációim, energiám. Lehet, hogy újra meditálnom kellene, csak az a baj, hogy kb gyerekkoromban voltam képes utoljára úgy igazán lenyugodni és a jelenben lenni. Mióta dolgozom, olyan vagyok többnyire mint egy űzött vad. Itthon vagyok, pihenhetnék, de rohannak a gondolataim, csak tökölök össze vissza, de nem jutok semmire sem.
NAGYON IS BELE LEHET HALNI A MUNKAHELYI TERRORBA!!!
Édesanyám ennek lett a szó legszorosabb áldozata. 13 évig éjt-nappallá téve ápoltam, hogy visszanyerje az egészségét. De nem sikerült.
Csak látszólag "engedelmeskedek" az ügyvédemnek, aki olyan "jó" tanácsokkal lát el, miszerint "be kell csicskulni".
Én őszintén örülök, hogy mégsem vettek fel egy munkahelyre a "nagy hiány" ellenére. Úgy néztek rám a legtöbb esetben, mint egy akasztani való gyilkosra. Már néhány perc is elég volt nekem.
Anno elég volt az általános iskolai kiközösítés is. Ami pedig édesanyámmal történt, az minden képzeletet felülmúlóan megutáltatta velem azt, ami idehaza EGYES helyeken folyhat esetleg.
Szerencsére azért nem volt minden esetben túl rossz tapasztalatom. Volt, ahol egy TÜNEMÉNYESEN jószívű főnökasszonytól kellett érzékeny búcsút vennem. Nehezen engedett el, a körmeszakadtáig védett a többiekkel szemben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!