A gyakornokok miért nem lehetnek egyenlő felek egy munkahelyen?

22 éves vagyok, dolgoztam már néhány nagyobb cégnél gyakornokként. Közgazdász végzettségem van, ezt idén szereztem meg, viszont jelenleg is gyakornok vagyok, mert egy másik nappali képzésű egyetemet kezdtem el szeptemberben.

Tisztában vagyok azzal, hogy az ott dolgozók valószínűleg több tapasztalattal, talán nagyobb iskola végzettséggel (bár nem feltétlen) rendelkeznek, de mindig éreztetik azt a gyakornokokkal/diákokkal, hogy ők nem érnek annyit, mint ők.

Legtöbbször azokkal a kijelentésekkel találkoztam, hogy a gyakornokok/diákok élete könnyű, mert mindig csak buliznak, a pénzt azért keresik, hogy a szórakozásukat fedezze. A szüleiknél élnek és csak tanulniuk kell, semmi más.

Úgy érzem (és a tapasztalataim is ezt igazolják), hogy rengeteg 18-25 év közötti gyakornok van, aki már rendelkezik egy végzettséggel vagy éppen folyamatban van neki, egyedül és/vagy a párjával, barátaival él és fizeti a számlákat, az albérletet, esetleg autóját. Mégis úgy tesznek a munkatársak, mintha neki Hawaii lenne az élet és nem lennének gondjai vagy mintha ők sosem lettek volna ennyi idősek.

Vagy azért gondolják ezt, mert őnáluk pontosan az volt, amit a gyakornok kollégájukról gondolnak?

Lehet, hogy én vagyok túl lelkis, de igazából például nekem tök rosszul esett, hogy nekem is tettek olyan megjegyzést a 28-29 (!!!) éves kollégáim, hogy addig legyek boldog, amíg egyetemista vagyok, mert nincsenek gondjaim, mint a felnőtteknek. És igazából ezt olyanok mondják, akik szintén 2-3 éve diplomáztak és ugyanolyan végzettségük van, mint nekem, ugyanúgy albérletben laknak a párjukkal, ugyanúgy ki kell fizetniük a számlát, mint nekem, napi bevásárlást csinálni, orvoshoz vinni a háziállatot és stb. Talán a munkatapasztalatuk az, amiben többek nálam, de minden másban ugyanúgy élnek, csupán 7 évvel idősebbek. Értem én, hogy talán több dolgot megéltek, de nem gondolnám, hogy annyival feljebb lennének bármelyik hasonló gyakornoktól.

Javítsatok ki ha tévedek vagy bennem van a hiba, vagy túl nagyképű lennék elfogadom, de nekem ez nagyon furcsa, hogy miért működik ez így.

Lehet, hogy kevés az a kortársam, aki valóban (hozzám hasonlóan) felnőtt életet él és ezért kialakult egy sztereotípia?