A magyarok miért ennyire irigyek a kollégáikkal is?

történelmi,oktatási, nevelési, és talán genetikai okai vannak, h a magyaroknál sokkal jellemzőbbek az olyan dolgok, mint:

irigység, kifogáskeresés, mellébeszélés, lustaság, szolgalelkűség etc.

Az átlag magyar olyan, mint egy nagyképű gyerek egy külföldihez képest

A fölényeskedés nagyon megy neki, szembenézni a valósággal már annyira nem, se fejlődni.

Én ezen nagyon sokat gondolkodtam. Évekig éltem Angliában, Hollandiában, Németországban, de hogy ne csak nyugatot mondjak, Oroszországban (Szentpétervár) is.

Azt a fajta negatív általános hangulatot, frusztrációt, irigységet ami itthon jellemzi a társadalom elég nagy részét, valahogy máshol még nem láttam. Szerintem ennek az az oka, hogy mi vagyunk gyakorlatilag a Balkán kapuja - egy köpésre vagyunk hozzánk képest sokkal jobb életszínvonalú népektől, az áraink is egyre inkább hasonlítanak az ottaniakra sok téren, ellenben a töredékét keressük meg. Így bennünk van az - és ez nem új dolog, a történelemben visszatekinthetünk az utóbbi 100 évére a nemzetünknek, hogy tisztábban lássunk -, hogy nagyon szeretnénk kicsit mi is nyugat lenni, az arcunkba van nyomva hogy ott mennyivel jobb lenni, a fogyasztói társadalom egyre erősebb, ami még jobban kiélezi a hangulatot. Így folyamatosan azon kattogunk, hogy de miért nincs ennyi pénzünk, de miért nem engedhetjük meg magunknak azt amit innen párszáz kilométerre nyugatra az átlagnép igen. Ennek egy következménye, hogy mégis kicsit többnek akarjuk mutatni magunkat, státuszszimbólumokat veszünk erőn felül - használt prémium, vagy hitelre új drága autót, drága ruhákat, drága órát, drága mindent, hogy a SZOMSZÉD azt lássa, hogy jól megy a szekér. Mert bizony, mi itt valamiért egy megfelelési kényszerben élünk, hogy a szomszédnak, a nyugatnak, a mindenkinek megmutassuk, hogy márpedig mi nem vagyunk csórók. Pedig hozzájuk képest azok vagyunk. És ezt tudjuk is magunkban, emiatt baromi feszültek vagyunk. Keletre meg persze rosszabb a helyzet, Oroszországban átlagban lényegesen rosszabb a helyzet (láttam amit láttam), viszont ott megint más, ott ők nem akarnak osztrákok lenni meg németbe' dolgozni, ők büszkék arra hogy oroszok, és nem azon a passzív-agresszív módon ahogyan sokan itt arra hogy magyarok, hanem szívből, boldogan. Persze könnyebb is úgy, hogy nekik nincsenek ennyire közel azok az ingerek, amik nekünk megvannak. Mi meg nem a keletet nézzük, amivel amúgy nincs is baj - az a jó, ha a fejlődés felé tekintünk -, de ennek ez a hatása.

Meg persze ott van még a nacionalista, főleg idősebb generációban a trianon, meg a rendszerváltás előtti idők emléke, de a fiatal, most huszon-harmincéves korosztálynál már nem ez a döntő oka a feszültségnek.