Mit lehetne tenni egy olyan főnökért, akit nem akarok idő előtt betegség miatt elveszíteni?

Nagyon furán érzem magam, mert úgy érzem, tudnék tenni valakiért valami olyan dolgot, amellyel segíthetnék rajta, mégis tehetetlenséget érzek.

Van egy kedves ismerősöm, akire én barátomként tekintek annak ellenére, hogy nem tudom, ő is barátként tart-e nyilván engem a kapcsolatrendszerében vagy sem. A csavar annyi a szituációban, hogy ez az ember a főnököm is egyben.

Egy olyan embert képzeljetek el, aki sokkal többet megengedhetne magának, mint amilyen életet jelenleg él, de őt nem változtatta meg az egyre magasabb pozíció, amelyet betölt, - pontosan ugyanolyan puritán életszemléletű, következetese ember maradt évtizedek távlatában is, mint amilyenként megismertem a kezdetek kezdetén.

Ez az ember az idők folyamán az összes beosztottjának mindent kiharcolt, amit csak a lehetőségei kínáltak, - ezt nem csak értem tette meg, hanem egyformán mindenkiért, aki a beosztottjává vált az eltelt idők távlatában. Ez az ember azonban most egészségügyileg bajba került, - még pedig nem is kicsibe, - mert gyakorlatilag az agyér katasztrófa kezdődő tüneteit produkálja, s bár futkározik egyik orvostól a másikhoz, nem sok reményt fűzök - a jelenlegi magyar egészségügy alapmentalitását ismerve - ahhoz, hogy külső segítség nélkül kerülhessen vissza a teljes értékű, egészséges emberek körébe. Ismerek egy étrend kiegészítőt, amely kizárólag növényi eredetű és jelentősen hozzájárulhatna a sikeres, maradéktalan gyógyuláshoz, - szó nincs arról, hogy az orvosokat bárki is ki akarná hagyni az egyenletből, de ezzel a készítménnyel volt már arra alkalom, hogy sikerült orvosokat meglepni. -Például a feleségem haránt bokacsont törése - orvosi mértékkel mérve - elképesztően hamar, maradéktalanul meggyógyult, - az első kontroll vizsgálaton megkérdezte tőle az orvos a röntgen felvételt tátott szájjal bámulva, hogy tényleg a bokája volt-e eltörve... (Előtte azt mondta neki, hogy 30 éve nem látott ilyen törést!) Szóval adott az eszköz. Adott az ember, akin lehetne - és rest sem lennék - segíteni. Adottak részemről az anyagi eszközök ahhoz, hogy tevőlegesen és gyorsan előkeríthessek neki egy kúrára való mennyiséget a kiegészítőből. De rengeteg kérdés feszít belülről engem a problémának vélt eset kapcsán!

Az étrend kiegészítő drága, olyan árfekvésben van, amelyet sok ember megtagad még magától is az árának hallattán. Én hajlandó lennék beáldozni ezt az árat is azért az emberért, akit barátomnak érzek, de úgy vélem, hogy etikai vonalon csak haragosokat szereznék magamnak emiatt. Ennek első oka, hogy a beteg ember kézzel-lábbal tiltakozna - vélhetően - mind a szer ára miatt is úgy, ahogyan "megalázónak" is érezheti akár a külső szándékot, - előfordulhat, hogy a magánügyeibe történő beavatkozásként kezelné a helyzetet, amely szituációba a világért sem szeretnék keveredni! Adhatnám neki ajándékba is a kúrához szükséges szert, de akkor - vélhetően - előtte is és a feleségem előtt is elásnám magamat tartósabb időszakra, ami nyilvánvalóan nekem lenne a leginkább kellemetlen. A feleségem pedig (vélhetően) nem nézné jó szemmel, hogy "a saját kárunkra jótékonykodom" olyan emberrel, aki megtehetné, hogy a saját anyagi erejéből kúrálhassa magát a szerrel. Volt már arra példa, hogy próbáltam segíteni egy másik emberen, - neki oda ajándékoztam annak idején egy kúrára elegendő készítményt és nem örült a feleségem a magán akciómnak. -Későn beszélt nekem az anyukájának betegségéről - sajnos. Akiről írok, tudja, hogy létezik egy ilyen készítmény, - túl vagyok már azon, hogy felhívjam a figyelmét erre, nem akarom, hogy erőszakosnak, "tukmálónak" tűnjek. -Ezért nem is beszéltem neki második, n-dik alkalommal a kiegészítőről, - felnőtt, értelmes ember... Az idő múlása azonban nem támogatja az érintetteket a helyzet kezelésében és éjjel sem tudtam normálisan aludni a vázoltak ismételt tudatom felszínére kerülése miatt. Rossz külső szemlélőként végig nézni azt, hogy a szemem láttára megy a levesbe az az ember, aki megannyi pozitív dolgot megtett értem és a kollégáimért az eltelt évtizedek távlatában, ugyanakkor tisztában vagyok azzal is, hogy a gesztus erőltetésével is kiválthatom azt, hogy az állapotának romlását felgyorsítsam!

Nem tudom, hogy mi lenne az érintettek számára helyes, járható út?