Mennyire korrekt, ha a munkahelyem a főnök az esküvőm után arról kérdezget, hogy tervezünk-e gyereket? Ez nem szabályellenes? Nő vagyok.

Krvár4 nem érdekel senkit mennyire szabályos. Állásinterjúkon alap kérdés hogy van-e gyereked. Nincs? Miért? Mikor akarsz? Olyan nincs, hogy nem akarsz.

Van pasid/férjed? Akkor hogyhogy nincs gyerek?

Volt már hogy visszakérdeztem hogy nem ajar eljönni hozzánk tartani felettünk a gyertyát? Ennyire izgatja mikor van creampie?

Mondok jobbat, olyat is kérdeztek már tőlem hogy hol lakok - szülőknél, pasimnál, vagy albérlet? Saját ház? Miből vettem? Tuti csok. Hazudok ha nem csok. Mennyi volt, honnan vokt rá pénzem ha nem babaváróból?

Magyarul ha nő vagy, a legtöbb munkahelyen azt feltételezik hogy szülőgép vagy. Ha van pasid, instant terhes leszel.

Ezek nem szabályos kérdések, de sehol se tudsz panaszt tenni mert rohadtul lesz4rják.

Kérdezgethet! Az ő szándékainak megfelelő választ megadod, aztán elteheti egy A4-es lapon lefénymásolva a legrejtettebb fiókjai egyikénak mélyére. Már az csücskös, ha valaki a főnökét meghívja esküvőre. A munkahelyet sokan összemossák a magánélettel, - ami nem helyes! Munka VAGY magánélet! A gondok alapjául pont az szokott szolgálni, amikor valaki(k) nem képesek különbséget tenni a kettő között, - behordják a munkahelyre a magánjellegű problémáikat és haza hordják a munkahelyről a munkahelyi problémáikat. Mielőtt belépsz egy kapun, kint a kapu előtt leteszed a kicsi problémáidat és felveszed azokat a problémáidat egy másik tasakban, amelyeket a kapun belépve kell megoldanod. Visszafelé ugyanez - pepitában. Senkinek, semmi köze rajtad és a párodon kívül, - beleértve a rokonságot is, - hogy te mikor érzed magad készen arra, hogy gyereket vállalj úgy, ahogyan ahhoz sincs, hogy nem vállaltok. Magánügy! Aki husáng, azzal meg úgy is kell bánni! Lehet ezt úgy adagolni, hogy a célszeméllyel nem udvariatlan az ember, de nem is informatív, - ne tudjon a kapott "információval" mit kezdeni! Nem is értem: engem valamiért senki nem talált meg soha olyan kérdéssel, ami csak azt is firtatta volna, hogy "fúrok-e már valakit"! Házasodni is úgy házasodtam meg, hogy rongyrázás nélkül, - a saját közvetlen rokonaim nem tutdák, hogy megházasodom! Eldöntöttük a párommal. Kértünk időpontot. Gyakorlatilag olyan szintű tanúkat kértünk fel, akiket szinte az utcáról hívtunk be. Nem volt Svájcig elhallatszó, hat hónapos dáridó, csörömpölő, dudáló autó, mennyezetet leszakító táncverseny. Bementünk. Egybehangzó véleményt nyilvánítottunk ki. Aláírtuk, amit kell. Ettünk együtt egy ünnepi ebédet egy véletlenszerűen kiválasztott étteremben, - még az étterem dolgozói sem tudták, hogy most ők egy esküvői rendezvényt menedzselnek. Fizettünk. Hazamentünk. -Utólag szóltam a munkahelyemen, hogy változott a családi állapotom, - amivel senki, semmit nem tudott utólag kezdeni, ha akart volna sem. Ilyen egyszerű! Nem vertem magamat egy fél évtizedre adósságba, nem kellett problémáznom a sok képmutató emberrel, nem kellett etetnem-itatom senkit, akire nem voltam kíváncsi! Ágyesz-búgyesz!

És köszönjük szépen, nagyon jól elvagyunk azóta is!

A család intézménye ugyanez!

Ebben az országban szinte mindenki azt hiszi, hogy "illik", - már-már "kötelező" - az oktalan képmutatás, - orrba-szájba butábbnál butább közhelyekkel áltatni másokat és hülyébbnél hülyébb, drágábbnál drágább "ajándékokkal" jópofizni!