Volt már olyan állásinterjún, hogy úgy érezted próbálnak lebeszélni a munkáról?

Igen. A főnök interjúztatott, azzal kezdte, hogy mi szar azon a helyen, ebből mi marad szar, és mit tervez talán fejleszteni. Aztán rákérdeztem, hogy mégis van-e valami, ami jó.

Végül megállapodtunk. Később kiderült számomra, hogy minden állásinterjút így kezd, nehogy valaki azért lépjen le két hónap múlva, mert ő nem hitte volna, hogy ilyen szar a helyzet. (Tényleg nem volt egyszerű, de jó volt a fizu és én inkább kihívásnak éltem meg, mint stressznek. Ő meg pont olyan embereket keresett, mint én

TTK-s diplomával hypermarketes árufeltöltő állásinterjúra mentem.

Közvetítő cégnél volt az interjú, félig-meddig csoportos jellegű. Önéletrajzom alapján engem a legvégére hagytak a csoporton belül (hogy négyszemközt legyünk), majd közölte a fejvadász, ide engem a diplomával nemigen vennének fel, mert jó eséllyel hamar lelépnék, de ha nagyon akarom, akkor elintézheti. Kicsit beszélgettem vele, mondta, hogy azt a munkát úgysem bírnám sokáig, mert lélekölő robotmunka igazából, inkább keresne nekem valamilyen irodai állást.

Még aznap, illetve másik napokon lett is volna lehetőség az áruház vezetőjével is beszélni, "áruház-látogatást" tenni, de ezt már kihagytam. Végül nem el is engedtem ezt az állást.