Hogyan lenne a leghelyesebb?

Vezető vagyok, családbarát munkahelyet alakítottam ki, amennyire csak lehet. Azt rühellem, amikor ezzel visszaélnek. Pl. rugalmas munkaidő, de ez alatt azt érti, hogy késik fél órát és ugyanúgy elmegy, mintha időben beért volna.

Visszatérve a példára, mindig azok követelőznek a legjobban, akik a legtöbb emberséget és kedvezményt kapták.

Én is annak adnék több rugalmasságot, aki egyedül neveli a gyermekét, feltéve, ha mellette látom rajta az igyekezetet és nem él vissza ezzel és nem használja a gyereket arra, hogy a saját lustaságát palástolja.

Hajam égnek áll, amikor a gyerekre hivatkozva nyavalyog valaki, hogy miatta nem tud home office-ban dolgozni. Se este, se hétvégén, soha. Ezekre azért nem vagyok vevő, mert van kisgyerekem nagyszülői segítség nélkül és mégis megoldottam a home office-t is, ha máskor nem, éjszaka, de nagyon sokszor rá voltam kényszerülve, hogy a gyereket háttérbe szorítsam, mert fölöttem bizony nem voltak olyan megértőek, mint én szoktam lenni a gyerekesekkel.

És azzal is maximálisan egyetértek, hogy egy cég nem igazodhat mindenki családi életéhez. Van az a számú kisgyerekes, akiken felül már nem lehet tekintettel lenni több gyerekes családra, mert a cég léte kerül veszélybe.

Tehát lehet emberségesnek lenni és igenis annak biztosítani elsősorban a home office-t, akinek nagyobb szüksége van rá. De ha ezzel visszaél az adott kisgyerekes, az felháborító.

Szóval soktényezős.

Amíg nem volt gyerekem, elfogadtam, hogy mindig én dolgoztam karácsony előtt közvetlenül, hogy a többi családanya süthessen, főzhessen. Amióta van gyerekem, azon az állásponton vagyok, nekem is és más kisgyerekesnek is elsőbbségi jogunk van karácsony előtt szabira menni. Ahogy a nyári szabadságok tervezésénél is elsőbbséget élvez az, ki hogy tudja a gyereket a vakációban elhelyezni, mint az, hogy ki hova tervez külföldi nyaralást.

Én így tartom helyesnek és abszolút igazságosnak.

Ugyanakkor sajnos nincs jó tapasztalatom, mert valóban ilyenkor megy az irigykedés, ami meg még rosszabb, ha maga a kisgyerekes visszaél a vezetőség jóindulatával és azt gondolja, hogy ez neki alanyi jogon jár, sőt, ő soha semmi pluszt nem vállal be, őt hagyják békén...Hát nem. Aki így áll hozzá, az nem érdemel semmilyen rugalmas munkaidőt, se home office-t.